A sepsiszentgyörgyi születésű Miklós Ágnes Kata 2005 és 2006 között jelentette meg a detektívtörténetek újraolvasásával foglalkozó esszésorozatát A Hétben. A kolozsvári Komp-Press Kiadó és a szerző most kötetbe válogatta és kiegészítette ezeket az esszéket, így jött létre a Bűnös szövegek. Bevezetés a detektívtörténetekbe. A könyv mindenképpen hiánypótló, hiszen a kriminek eleve kevés a magyar nyelvű szakirodalma, és ennyire könnyen hozzáférhető, könnyed stílusú, ugyanakkor igényesen megírt kötet egyáltalán nem akad. Más szóval: két irányból is eljuthat e könyvhöz az olvasó, s mind a detektívtörténetek kedvelői, mind az irodalomelmélet mű(ked)velői örömüket lelhetik benne. Már csak azért is, mert Miklós kellemesen esszéisztikus nyelvezete is élvezetes. Csak egy példa a szerző szellemes, csipkelődő stílusára: „…a szexszel és érzelmekkel optikai-tuningolt krimikarosszéria viszont sokszor úgy néz ki, mintha egy rozoga Land Rovert lefestettek volna rózsaszínre, és teleragasztották volna Hello Kitty-matricákkal”.
„Téma: a detektívtörténet. Cél: az újraolvasás. Remény: legalább részleges rehabilitáció” – írja a könyv elején a szerző, s valóban, a Bűnös szövegek felfogható egyfajta védőbeszédként is, mely az irodalom perifériájára került krimi műfaja mellett áll ki. A védőbeszéd eléri célját, tekintve, hogy a szerző által vezérelt kalandokba bocsátkozva egészen más, friss szemmel fogunk a detektívtörténetekre nézni. Másrészt a kötetből olyan őszintén árad a krimik iránti lelkesedés, hogy szinte alig várom, hogy kézbe vegyem és (újra)olvassam az említett detektívtörténeteket. Miklós ugyanis alázatosan és szenvedélyesen rajong a krimikért. Gyermekkora óta, szinte minden útjába eső antikváriumba betérve és az internetet böngészgetve többszáz könyve gyűlt össze. Tudása, apró részletek iránti érzékenysége és az egész műfajra való rálátása lenyűgöző. Ráadásul úgy ír a krimikről – ami csöppet sem lehetett könnyű –, hogy egyszer sem sérti meg azt az íratlan szabályt, miszerint nem árul el semmi olyasmit, ami közelebb vinné az olvasót a detektívtörténetek rejtélyeinek megoldásához.
A Bűnös szövegek tulajdonképpen arra a könyv elején feltett kérdésre válaszol, hogy miért szeretnek az emberek krimit olvasni. Miklós a rejtvény megfejtésében rejlő intellektuális élvezetből indul ki, majd a műfaj konvencióinak vizsgálatával fokozatosan eljut addig az általánosan érvényes emberi tulajdonságig, mely minden univerzumban értelmet keres. A krimikben pedig minden a helyén van, legalábbis a történetek végére minden a helyére kerül, ehhez pedig épp műfaji konvenciókra és elvárásaink teljesülésére van szükség.
Az brit krimiirodalmat vizsgáló, God Save the Queen! című fejezetben például kiderül, hogy „egy detektívregény kézbevételekor titokban arra számítunk (…), hogy a cselekmény adott pontján bejön egy gyászos képű komornyik, a teát a szalonban szervírozzák…”. Az Arthur Conan Doyle és Agatha Christie nyomán kikristályosodott tradíciók szerint az olvasó a mai napig elvárja, hogy a regény a „merry old England”-ban játszódjon, hogy a briliáns eszű detektív magányos és aszexuális farkas legyen, és hogy a nem túl véres gyilkosság – a lehetséges gyanúsítottak számát csökkentendő – zárt helyen történjen. Másfajta karakterek az amerikai, „keményöklű” detektívtörténetek hősei, derül ki a Keményre főzve című fejezetből: ezek az alakok, mint például Sam Spade A máltai sólyomból, túl sokat isznak és verekednek, nem annyira az intellektuális élvezetért, hanem megélhetésért nyomoznak, s ugyan magányosak, de virágról virágra szállnak. A Franciaországban kialakult roman policier-kben (l. a Zsaruk című fejezet) pedig nagyobb szerephez jutnak a hivatásos rendőrök, akik az esetek többségében elhanyagolják általában gyermektelen feleségüket. A Női (?) krimi (?) című fejezetből pedig kiderül, hogy a krimi alapvetően férfias műfaj, s hogy még Miss Maple is, minden gyapjúsálkötögetés ellenére, férfimód gondolkodik.
Ha már konvenciókról van szó, a szerző természetesen nem hagyhatta ki a konvenciók felrúgásának taglalását sem. Szinte minden műfajon belül akad olyan regény vagy novella, mely saját műfajának sajátosságaira reflektál – esetleg éppen azáltal, hogy súlyos szabálysértést követ el. Az egyik legszórakoztatóbb fejezet a detektívtörténetek intertextualitásáról, a Sherlock Holmes életének titkait megfejtő próbálkozásokról szól, melyek szerint például Holmes egy Radu The Handsome nevű vámpír zabigyereke, azaz Drakula unokaöccse lenne.
A Bűnös szövegek izgalmas nyomozás a detektívtörténetek világában, s már csak arra lennénk kíváncsiak, hogy a krimikért bolonduló Miklós Ágnes Kata milyen krimit írna.