Ebben adott augusztus 15-én – az idei fesztiválon másodízben – remekbe szabott hangversenyt a Magyar Zongorás Trió. Végre egy együttes, amelynek nem a habkönnyű koncertjét fogtam ki a kettő közül! Az előző nap ugyanis a tokaji zsinagógában darabok helyett kiragadott tételeket játszottak, s engedtessék meg nekem, hogy kimondjam: az ilyes hangversenyeken, minden tiszteletem ellenére és a valós közönségigény meglétének elismerése mellett, meglopva érzem magam az el nem játszott tételek miatt, és egyszerűen kiráz tőlük a hideg.

Nem úgy azonban a sárospataki koncerttől, amelynek műsorán három- és négytételes kompozíciók sorjáztak teljes terjedelmükben. És nem is akármilyen darabok: Beethoven „belépője” a zeneirodalomba, vagyis az op. 1 no. 1-es Esz-dúr trió, egy úgyszólván ismeretlen német koraromantikus zeneszerző, Christian Palmer A-dúr triója, és Debussy korai remeke.

A Magyar Zongorás Trió.

Már a robusztus, félórás Beethoven-darab első felében erősödött bennem a meggyőződés, hogy új felállásában (Szecsődi Ferenc hegedűművész csak hetekkel korábban csatlakozott az együtteshez, melynek zongoristája változatlanul Szentpéteri Gabriella, csellistája pedig Rádi Ildikó) a Magyar Zongorás Trió nagyformátumú, ráadásul abszolút kiegyensúlyozott és máris összecsiszolódott kamara-formáció. A nyitótételben előbb az együttes játékának teljes kontrolláltsága, tudatossága, és a zongorista varázslatosan szép hangja és rendkívül energikus játéka, továbbá a nagylélegzetű tétel erőteljes formai „kézben tartása” tűnt fel, a lassúban példát kaptunk az éneklően és kitárulkozó, ám mindenfajta olcsó manírt elkerülő játékból, és megcsodálhattuk az eddig a zongora árnyékában megbúvó Rádi Ildikó párját ritkítóan szép csellóhangját és makulátlan ízlését. A sistergő Scherzo és a ragyogó zárótétel meg Szecsődi Ferencnek nyújtott lehetőséget arra, hogy összeegyeztesse a kamarazenélés fegyelmezett csapatmunkáját nem mindennapi virtuozitásának felvillantásával. Ám eközben mégis a zongorista maradt egyenlők közt az első, aki olyan kisugárzással és elsöprő eréllyel, partnereinek mégis minden labdát feladva játszott és irányított, mintha maga az ifjú Beethoven ült volna a billentyűk előtt. Igen: Szentpéteri Gabriella nem ellágyulásra és önmaga alárendelésére kész „női zongorista”, hanem minden mérce szerint nagyszerű muzsikus és kitűnő irányító.

Szentpéteri Gabriella

Christian Palmer 1811-ben született német teológus, csellista és családi használatra írt kamaraművek zeneszerzője. Egy sorozat – a közelmúltig lappangó – triója a véletlenek összjátéka révén a Magyar Zongorás Trió birtokába került, CD-t is készítettek már belőle. Háromtételes A-dúr triójának stílusa, hangja valahol Weber és Mendelssohn közelében határozható meg. A darab változatos és választékos ízléssel megírt kompozíció; lassú tétele pedig, nemes és költői bevezető zongoraszólójával, mesterien előkészített érzelmi tetőpontjával valóságos gyöngyszeme a romantikus kamarazenének, és nyomát sem mutatja a műkedvelő kéznek; mellesleg újabb alkalmakkal szolgált a Rádi Ildikó szárnyaló csellószólóiban való gyönyörködésre.

Szecsődi Ferenc

A szünet után, a Debussy-darabban viszont az szolgált okot az ámuldozásra, hogy az együttes hogyan tudott szinte belsőleg átalakulni azért, hogy Debussy Beethoven és a német romantika világával programatikusan is szembeforduló, amazokétól gyökeresen elütő zenéjével azonosulni tudjon. Debussy tünékeny színeket felvillantó költészete magától értetődő könnyedséggel, anyanyelvi természetességgel szólalt meg az együttes tolmácsolásában; különösen megragadóak voltak a lassú tétel sejtelemes színei, és Szecsődi Ferenc boszorkányos, impulzív marcatói és ugratott vonói.

Kifogásokat alig-alig tudok felhozni ezzel az emlékezetes koncerttel kapcsolatban. Szecsődi Ferenc egy-egy hangindítása talán kissé kemény volt, s a csellista olyankor, amikor nem szólózott, hangban el-eltűnt a zongora mellett. Ám ezek apróságok. Az együttest, foglaljuk össze, egyfelől a magas fokú perfekcióval társuló, szuggesztív előadásmód, másfelől a rendkívüli művészi fegyelem és ízlés, a „tiszta eszközök” használata jellemzi. Kívánjuk, hogy az új összetételű Magyar Zongorás Trió mielőbb méltó helyet foglaljon el a nemzetközi koncertéletben.