Valamikor a hetvenes évek elején történt, hogy Kurtág György és Kocsis Zoltán, valamint Klukon Edit és Szokolay Balázs bemutatta a nagyközönségnek a Játékok első füzeteit a Zeneakadémián. Nem volt ünnepség, ráadásul délután volt, még csak nem is este, a pultoknál fillérekért árulták a nagyon szép nyomott kottákat (talán az első három füzet jelent meg ekkor?), a hangulat egészen családiasra fordult, a közönség kérdezhetett a pódiumon ülő művészektől. Fel is ugrott az ilyenkor mindig ugrásra kész izgága, hadonászós alak, az örök agent provocateur, fenyegetően nekiszegezve Kurtágnak a kérdést: ugyan hogyan gondolja, hogy ő is bedőlt a Rákosi-rendszernek egykor? Kurtág elfogulatlanul válaszolt: "Csak nem erre gondol?" – kérdezett vissza, felugrott a pódiumra, és már bele is csapott valami rémes, ötvenes években komponált tömegdalába a zongorán. Vagy a Koreai kantáta egy részletét verte a klaviatúrán? Ki tudja. Miként az egész délután homályba vész, az álmok birodalmába tűnik minden: szocializmus, Kurtág Pesten, a fiatal, zsenialitástól duzzadó Kocsis, közönségtalálkozó, egyebek. Hiszen ma a szerző a világ egyik legismertebbje, Budapesten jó, ha évente egyszer látjuk, díjainak száma tucatnyi, művészetéről könyvtárnyi német, angol, francia és (csekély számú) magyar irodalom áll rendelkezésünkre, és már másodszor jelent meg bő válogatás az immár a kilencedik füzetnél tartó Játékokból, Csalog Gábor előadásában, akihez egy-két darab erejéig Asztalos Alíz, Kemenes András Kurtág György és Kurtág Márta is kapcsolódik. Mit érezzünk? Mi köze ennek a régi jelenethez?
Talán csak annyi, hogy ez Kurtág legrégebben elkezdett és máig befejezetlen sorozata. Nem is látta el opus számmal, nem lebecsülésből, hanem talán azért, mivel nem tekinti Műnek, a szó hagyományos értelmében; élő és állandóan alakuló nyitott rendszer ez, amelynek nem lehet sorszáma. És annyiban is a múlthoz tartozik, hogy a Játékok biztosítja talán a legjobban a kontinuitást, a kapcsolatot az egykori volt és mára letűnt világgal. Vagyis talán ez Kurtág legmagyarabb műve, legalább is abban az értelemben bizonyosan, hogy az életutat tekintve ez köti leginkább az egykori Magyarországhoz, esztétikailag pedig a legnagyobb magyar, Bartók Béla életművéhez, egészen konkrétan a Gyermekeknek illetve a Mikrokozmosz című zongoradarabok sorozatához.
Persze, azonnal felmerül a kérdés: Kurtág műve mennyiben tekinthető pedagógiai célzatú szériának? Bartók esetében a válasz nyilvánvaló, de kései rokonánál mintha bonyolultabb lenne a helyzet. Hogy eleinte a közvetlen indíték pedagógiai volt, az tagadhatatlan: a már idézett bemutatón a kis diákok, Klukon Edit és Szokolay Balázs játszottak a füzetekből, és bevallottan elsősorban az ő használatukra is íródtak a darabok. De aztán lassan megváltozott a helyzet, és a Játékok kissé olyan helyet foglalt el Kurtág életművében, mint teszem azt, a vázlatkönyvek Beethovennél, csakhogy itt és most majdnem azonnal nyilvánosságra is kerülnek a zeneszerző apró ötletei, műhelyforgácsai. Akkor hát mégsem vázlatok csupán, hiszen jól tudjuk, hogy Kurtág a rejtőzködő művészek közé tartozik, aki ezerszer is meggondolja, mielőtt közreadna akár egyetlen hangjegyet is.
Eltér a bartóki szándéktól Kurtág abban is, hogy nem a technikai nehézség időrendjében publikálja (és írja) az egyes darabokat, vagyis a sorozat kronológiája nem esik egybe a tanuláséval. Így aztán bárki készíthet a maga számára egy válogatást, akár koncertre, akár csak otthoni házi muzsikálásra. Csalog Gábor válogatása (melyet Kurtággal együtt készített) otthon, a szobájában időző zenehallgatónak szól elsősorban, a kissé szétszórt figyelmű befogadónak, aki nem feltétlenül egyforma koncentrációval hallgat egy lemezt. Ebben az esetben ez nem is mű-ellenes magatartás, hiszen az 52 apróságot tartalmazó CD-t aligha lehet egy ülésre, a felvételek sorrendjét betartva végighallgatni. (Ugyanakkor semmi nem szól ez ellen, mi sem természetesebb.) Elgyerekesedik ekkor a felnőtt, és játszani kezd a távirányítóval, olykor csak a cím alapján választ (vajon milyen lehet a Cék éji dala vagy a Háromujjas?), máskor nagyobb egységeket hallgat, megint más esetben a híres zeneszerzők (Stravinsky, Csajkovszkij, Janáček) stílusának imitációit élvezi. Vagyis játék lesz maga a befogadás is, amikor a Játékok van velünk a szobánkban. Ideális kiindulópont Kurtág nagy műveiben megismerése irányába.
Kapcsolódó cikkünk:
Csont András: Párbeszéd a holtakkal / Kurtág 80, BMC Records