Három kismalac megírta az erdő lakóit bántalmazó farkas történetét. A média elment vadászni: egy meglőtte, egy hazavitte, egy megsütötte, a nyilvánosság pedig mind megette. Ballada a #metoo mozgalom margójára. KERTVÉLLESY ANDRÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Első elbizonytalanodásunkban mondhatnánk azt is: Szabó Magda alufóliában. Mert különös kísérlet tárgya lett Az ajtó című, sokak által szeretett regény. Azok is szeretik, akik most színre vitték, pár motívuma legalábbis érdekli őket. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Miskolci Nemzeti Színház Déjà vu előadása méltányolható szándékkal létrehozott zenés-táncos történelmi tabló Magyarország elmúlt százegynéhány évének emblematikus pillanataival, jól összeválogatott zenékkel, de az idegen tájról érkező néző számára túl kevés helyi érdekkel. PAPP TÍMEA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A győri Vaskakas Bábszínház ősbemutatója új köntösbe öltözteti Kipling klasszikusát: a friss adaptáció egészen más jellegű, más atmoszférájú zenei világot épít fel, mint az 1996-os Dés-Geszti-féle musical vagy az 1967-es Disney-rajzfilm. Épp itt volt az ideje egy újabb értelmezésnek, hangzásnak! SZEMERÉDI FANNI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A történelmet mindig a győztesek írják. De mi van a vesztesekkel, főleg akkor, ha tönkremegy a VR szemüvegük? OROSZLÁN ANIKÓ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Birkózom az előadás műfajával, mert a színlapon olvasható monodráma nem nagyon stimmel, inkább one man show, vagy ismeretterjesztő s egyben érzékenyítő program, illetve mind egyszerre. A rendező egy interjúban interaktív társasjátéknak nevezte, ez a legjobb. IBOS ÉVA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az utolsó kislányok című opera a fennálló világrendszerrel szembesít nyomasztóan teoretikusan és érzékenyen igazságkeresőn. A színházcsinálók pazarul az arcunkba másznak, hogy félre ne értsük, rólunk van szó. Maja Pelević művét Kokan Mladenović a Kosztolányi Dezső Színház csapatával vitte színre. PROICS LILLA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A produkció zenével, képekkel, tőkesúlyos színészi jelenléttel, szavak nélküli kifejezőerővel dolgozik. Mindez egyedül abból a szempontból hátrányos, hogy a színikritikus nemigen tehet egyebet, mint hogy deskriptíven áll hozzá a munkájához. STUBER ANDREA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A grandiózus látványról és a kiemelkedő énekhangokról marad emlékezetes a Magyar Állami Operaház 2022-es újranyitásának első operapremierje. A Hunyadi László új, ügyetlen rendezését azonban a feszes dirigálás sem tudja életben tartani. ESZTERGÁLYOS MÁTÉ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Majdhogynem lehetetlen vállalkozás színpadon megmozdítani Bulgakov nagyregényét. A legújabb, miskolci premier estéjén is leginkább a próbálkozás tényét értékeltem. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Igazi francia barokk ritkaságot élvezhetett a közönség a MÜPA régizene-fesztiváljának március 13-i eseményén. MALINA JÁNOS CIKKE. Tovább a cikkhez
A Káva Állampolgári Színház projektjének harmadik előadása a pedagógus lét mélységeit és magasságait mutatja be úgy, hogy közben sikerrel kerüli el az ilyen témák feldolgozásánál megszokott belsős, „összekacsintós” humor csapdáit. KESZTE BÁLINT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A természettudomány a beavatottak misztériuma, az emberi élet sötét és bonyolult, a bábszínház pedig csupa erő; ez a Frankenstein hiányozna, ha nem lenne. GERGICS ENIKŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Zenés birodalmi felejtéspolitikai háztartási termékbemutatóval érkezett a Desiré Fesztiválra Bitolai Nemzeti Színház, amit Urbán András rendezett. Az előadás végére jókora felfordulást csináltak – a szabadkai Jadran színpadán. PROICS LILLA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Inspiráló történet arról, hogy hozhatunk döntéseket a saját életünkről, vagy lesújtó történet a hazai állami gondoskodás helyzetéről, és az azt elszenvedő gyerekekről? A Kiállok magamért egyszerre mindkettő. Hogy melyiknek látjuk inkább, az attól függ, honnan nézzük. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
