Egy öreg hippi tanít. A gyerekek zenélnek, vitatkoznak, tanulnak. Nem látunk mást, csak iskolai hétköznapokat, ez a közel négyórás dokumentumfilm mégis az év legfelemelőbb moziélménye. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az egyik legfelkapottabb kortárs rendező a sci-fi irodalom talán legismertebb alapművét adaptálta. Kis hiányérzetünk azonban így is lehet a végeredmény láttán. VIGH MARTIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Lehetetlen küldetésre vállalkozott a Nemzeti Filmintézet, amikor 120 évnyi magyar filmtörténelmet próbált egy kiállításba zsúfolni. A Nagylátószög ugyan szorgalmasan felmondja a leckét, ám a lelkes látogató hamar elvész a sorok között. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A szakadár ősi, mégis friss kérdést feszeget: mi alapján határozzuk meg az állam számára legfőbb jót? Van, akiből aztán a válaszadás közben a szólásszabadság mártírja lesz. GYÖRE GABRIELLA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ridley Scott középkori eposza két férfi évtizedes szembenállását és egy nemi erőszak valós történetét meséli el, miközben tolakodó politikai üzenet nélkül talál párhuzamot a jelennel. RICHTER ÁDÁM KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Párhuzamokat, megfeleltetéseket fel lehet fedezni, ha nagyon akarunk, de lényegét tekintve nem sok szűrődött át Virginia Woolf Orlandójából a Dollár Papa Gyermekei erotikus filmelőadásába. GERGICS ENIKŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Kis Hajni debütáló nagyjátékfilmje vérbeli kelet-európai történet sorstragédiákkal, jobb életre vágyó hősökkel, sok humorral és megható pillanatokkal. ZALÁN MÁRK KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ez a dolgunk a Velencei Filmfesztiválon bemutatott Eltörölni Frankot főhőse, illetve Fabricius Gábor rendező szerint, és tényleg valami ilyesmire vállalkozik maga a film is, ám a történet hiánya rányomja a bélyegét a mozira. VIGH MARTIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A szexuális zaklatás témáját számos film járja körül (Remélem legközelebb sikerül meghalnod :),FOMO – Megosztod, és uralkodsz, A vadászat) viszont a Csapda a neten úgy teszi kézzelfoghatóvá a jelenséget, hogy valósága bármely fikciónál hátborzongatóbb képet mutat. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az új szezon története sorra dönti le a tinédzserkoron túli nézőket is érintő tabukat, megmutatva a felnőtté válás fájdalmas oldalát is. Lenyűgöző elegye ez az oktatásnak, az érzékenyítésnek és a szórakoztatásnak. FÁTRAI KATA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Az olyan kultikus-mitikus karakterek, mint amilyen a 007-es ügynök, James Bond is, akkor futják a legjobb formájukat, ha az alkotók elég merészek ahhoz, hogy feszegessék a figura és univerzumának határait. A Nincs idő meghalni az egyik leginkább maradandó Bond-filmként pontosan ezt teszi. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ötödik alkalommal fókuszált az operatőri mestermunkákra a szegedi Zsigmond Vilmos Nemzetközi Filmfesztivál, melyet rengeteg szakmai előadás, nívós OFF-program, közönségtalálkozó és fényfestés színesített a Belvárosi moziban és azon kívül is. CSOMÁN SÁNDOR BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
Anoushka Shankar alighanem mást hozott, mint amit a magyar közönség várt: nem önálló koncertet, hanem egy némafilmet az 1920-as évekből, amelyhez a szitárművész és együttese szolgáltatott aláfestő zenét. Vagy többet annál. CSABAI MÁTÉ CIKKE. Tovább a cikkhez
Az ellenségemnek sem kívánnék ilyen munkát – ezekkel a szavakkal gratulál az amerikai elnök annak az ügyvédnek, akit azzal bíztak meg, hogy számszerűsítse a 2001. szeptember 11-én bekövetkezett humán veszteséget. Bár adná magát, Sara Colengalo filmje nem lép bele a gondosan elhelyezett csapdákba. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Netflix új sorozata egyszerre ismerős, mégis egyedi alapokból építkező zsánerkeverék, mely szűkebb célcsoportjánál könnyen betalálhat, és akár a szolgáltató kultsorozatainak nyomába is léphet. BOZÓ ANTAL KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
