Ez a dolgunk a Velencei Filmfesztiválon bemutatott Eltörölni Frankot főhőse, illetve Fabricius Gábor rendező szerint, és tényleg valami ilyesmire vállalkozik maga a film is, ám a történet hiánya rányomja a bélyegét a mozira. VIGH MARTIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A szexuális zaklatás témáját számos film járja körül (Remélem legközelebb sikerül meghalnod :),FOMO – Megosztod, és uralkodsz, A vadászat) viszont a Csapda a neten úgy teszi kézzelfoghatóvá a jelenséget, hogy valósága bármely fikciónál hátborzongatóbb képet mutat. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az új szezon története sorra dönti le a tinédzserkoron túli nézőket is érintő tabukat, megmutatva a felnőtté válás fájdalmas oldalát is. Lenyűgöző elegye ez az oktatásnak, az érzékenyítésnek és a szórakoztatásnak. FÁTRAI KATA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Az olyan kultikus-mitikus karakterek, mint amilyen a 007-es ügynök, James Bond is, akkor futják a legjobb formájukat, ha az alkotók elég merészek ahhoz, hogy feszegessék a figura és univerzumának határait. A Nincs idő meghalni az egyik leginkább maradandó Bond-filmként pontosan ezt teszi. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ötödik alkalommal fókuszált az operatőri mestermunkákra a szegedi Zsigmond Vilmos Nemzetközi Filmfesztivál, melyet rengeteg szakmai előadás, nívós OFF-program, közönségtalálkozó és fényfestés színesített a Belvárosi moziban és azon kívül is. CSOMÁN SÁNDOR BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
Anoushka Shankar alighanem mást hozott, mint amit a magyar közönség várt: nem önálló koncertet, hanem egy némafilmet az 1920-as évekből, amelyhez a szitárművész és együttese szolgáltatott aláfestő zenét. Vagy többet annál. CSABAI MÁTÉ CIKKE. Tovább a cikkhez
Az ellenségemnek sem kívánnék ilyen munkát – ezekkel a szavakkal gratulál az amerikai elnök annak az ügyvédnek, akit azzal bíztak meg, hogy számszerűsítse a 2001. szeptember 11-én bekövetkezett humán veszteséget. Bár adná magát, Sara Colengalo filmje nem lép bele a gondosan elhelyezett csapdákba. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Netflix új sorozata egyszerre ismerős, mégis egyedi alapokból építkező zsánerkeverék, mely szűkebb célcsoportjánál könnyen betalálhat, és akár a szolgáltató kultsorozatainak nyomába is léphet. BOZÓ ANTAL KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A velencei zsűri különdíjával jutalmazott orosz film egy hithű párttitkár keserű kiábrándulásának még keserűbben aktuális története. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A kora harmincasok útkeresését dolgozza fel Grosan Cristina első nagyjátékfilmje, mely kínzó űrt tölt be a hazai filmes palettán. Végre újra van jó magyar szerzői vígjáték! VIGH MARTIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Krasznahorkai Balázs első nagyjátékfilmje kiválóan egyesíti a szerzői magyar filmes tradíciókat a thriller elemeivel. ZALÁN MÁRK KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az őszi táj, a szívfájdító téma, a nagy színészek – Colin Firth, Stanley Tucci – játéka kifejti a hatását, pedig a Szupernóva mehetne sokkal mélyebbre is. Elegáns giccs, ahogy azt csak a britek tudják. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Angelina Jolie nagy visszatéréseként harangozták be az Akik az életemre törnek című filmet, csak azt felejtették el közölni, hogy karaktert nem írtak az Oscar-díjas színésznőnek. Üvöltünk, futunk, menekülünk a film során, és már el is telt a másfél óra. VIGH MARTIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A kilencvenes évek tévéfilmjeit idéző történetből James Wan horrorba oltott krimit forgatott, ami egyszerre igényes és frusztrálóan zavaros. RICHTER ÁDÁM KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Szabó Győző életrajzi filmjéből csak egy hús-vér Szabó Győző, meg némi bátorság hiányzik. Ez azonban még így is Herendi Gábor eddigi legjobb mozija. VIGH MARTIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
