Steven Soderbergh legújabb műve, a Kimi agyonhasznált ötleteket öltöztet kellő mértékben friss és aktuális köntösbe. BECSÁGH DÁNIEL KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A 20. század elején kis túlzással egy aprócska térképen múlt, hogy az amerikaiak ne tegyék rá a kezüket Grönland egy részére. Sok expedíció, fagyhalál és a hó fogságában eltöltött hónap kellett ahhoz, hogy a dánok kerüljenek ki győztesen a vitából. A jég ellen korrekt történelmi mozi a sarkköri jég birodalmából. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Matt Reeves a Joker irányvonalán folytatja a képregényfilm-adaptációk revízióját, melyben a társadalomkritika kisebb, míg a klasszikus detektívnarratíva és a feszesre vágott akció nagyobb szerepet kap. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Nicole Kidman és Javier Bardem az ’50-es évek legnépszerűbb amerikai sitcomjának főszereplőit alakítják Aaron Sorkin új életrajzi filmjében, melyben nemcsak a sorozat jövője, de a színészek házassága is bizonytalanná válik. RICHTER ÁDÁM KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Pálfi György új független filmje összesen hét évig készült, habár a rendező eredetileg egy rövidfilmmel is elégedett lett volna. Még szerencse, hogy Lemhényi Réka inkább egészestésre duzzasztotta az anyagot. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az idei Online Japán Filmfesztivál megannyi friss, 2021-ben bemutatott filmmel várja nézőit. Ezúttal a társadalmi osztályok átjárhatatlanságának főként nőket sújtó hatásai kerültek reflektorfénybe. SÜLL KRISTÓF BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
Visszafogottságában varázslatos kínai filmköltemény született egy valószínűtlen boldogság jelentéktelenségéről. Li Ruijun csodálatos filmje az idei Berlinálé versenyprogramjának legkiemelkedőbb alkotása volt. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Hiteles nosztalgia az idilli gyerekkor, az ismerős szülőváros és egy összetartó közösség iránt. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Médiaképek pusztító kavalkádja révén festenek sötét jelent és jövőt az idei Berlinálé filmjei. Bertrand Bonello és Rithy Panh művei a fesztivál csúcspontjai között. GYENGE ZSOLT ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Kenneth Branagh ott folytatta Agatha Christie regényeinek adaptálását, ahol az Orient Expresszel abbahagyta. A belga nyomozó újabb esete ismét mozgalmas, sok újdonsággal nem szolgáló, de kellemes popcorn krimi lett. BOZÓ ANTAL KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Testek és nedvek, matériák és drapériák, kaják és ragyák lepik el a vásznat Peter Strickland letaglózóan kontrollált őrületében, ahogyan zsigerek borzongása és szarkasztikus paródia között egyensúlyoz az idei Berlinálé talán legzavarbaejtőbb filmje. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Jean-Pierre Jeunet-nek, az Amélie csodálatos élete és az Elveszett gyerekek városa rendezőjének új filmje nem lehet olyan rossz, hogy ne utasítsa maga mögé a Netflix középszerét, gondoltam magamban. Ehhez képest a Bigbug igencsak belesimul a nem túl eredeti, nem túl átütő filmek kínálatába. Bár azért minden képkockán ott van Jeunet védjegye. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Cinema City címkéje tökéletesen leírja, milyen élmény is az Unchartedet nézni: igazi kaland helyett inkább „kalandozós”, akciófilmnek (is) sovány, adaptációnak felesleges. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Vegyél el a mozivalóság és a Tiktok-látszat szerelmét kínálja, és be is teljesíti azt. Ebben talán a film sem hisz, de ez semmiben sem zavarja a kommerszmozi alkalmi sikerességét. NAGY TIBOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Robert Harris kémregényéből most nem Polanski forgatott filmet, és ez meg is látszik az 1938-as müncheni konferenciával foglalkozó alkotáson. A feszültséget és a kort ügyesen ábrázoló mű Jeremy Irons alakítása miatt lesz igazán emlékezetes, a többit pedig hozzá lehet olvasni. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
