A Verzió filmfesztivál hatodik éve a nem kevés dokumentumfilm-kedvelő ünnepe. A fesztivál minősége változatlanul magas, sőt egyre magasabb: idén ha valamivel, akkor csak a nyitófilmmel volt baj. KOLOZSI LÁSZLÓ BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
Fájó, de a halál és pusztulás képei jóval szórakoztatóbbak, mint az emberiesség ostoba szólamai. Roland Emmerich szokvány katasztrófa-operája buta, nevetséges és lenyűgöző. NAGY V. GERGŐ CIKKE. Tovább a cikkhez
Az idei cannes-i nagydíjas film, A próféta egy arab származású srác története, aki hat éves börtönbüntetése alatt nem csupán visszatalál a gyökereihez, de rácson innen és túl is gyökeret ver. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Oh, olyan függetlenfilmes – szoktuk mondogatni az áhítat különböző hangszínein egy-egy útszéli motel, derékba tört amerikai kisembersors vagy parkoló-pályára tett lakóautó-élet láttán, s e tekintetben a Tiszta napfény háromszoros hurrát érdemel. KÖVES GÁBOR CIKKE. Tovább a cikkhez
Legalább egyszer az életben el kell jutnunk Bora Borára! Ezzel az életvezetési és idegenforgalmi szempontból egyaránt releváns tanulsággal gazdagodhattunk Vince Vaughn legújabb, halmozottan párkapcsolati tematikájú vígjátéka láttán. Mással nemigen. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Avítt, ám közkeletű tévedés az erotikának és a szexnek szinonim jelentést tulajdonítani. Az őszi fesztivál filmes szekciója most nagyban hozzájárult e félreértés eloszlatásához. LÁSZLÓ FERENC BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
Csurig tömött stadionok helyett tucatnyi kolléga éljenzése – ez jutott Michael Jacksonnak élete alkonyán. Az utolsó turné próbáit bemutató Jacko-film egyszerre nézhető werkfilmként, koncert-moziként vagy musicalként. NAGY V. GERGŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Fausta kecsua lány; titokzatos betegségét az anyatejjel szívta magába, legerősebben halott édesanyjához kötődik, éneke gyönggyé lesz, nőisége krumplivirággá bimbózik. Mágikus realista opusznak tűnik, pedig nincsenek csodák – kivéve a főszereplő, Magaly Solier szépségét. FÜRTH ESZTER ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Balkáni vigalom helyett elfojtott érzelmek, visszafogott indulatok és sűrű keserűség uralta a pécsi filmmustra legtöbb versenydarabját. NAGY V. GERGŐ BESZÁMOLÓJA, 1. rész. Tovább a cikkhez
Az EDIT Nemzetközi Táncfilm Fesztiválon az USA, Görögország, Izrael, Nagy-Britannia filmjei közül szemezgethettünk, de a válogatás világkörüli útnak is beillett. Kiruccanás a zimbabwei táncos-önéletrajztól a pekingi utcai sportokig. TÓTH ÁGNES VERONIKA ÖSSZEFOGLALÓJA. Tovább a cikkhez
Kevés dolog akad, mely jobban lelkesítene, mint a művészet. És alig van olyan, ami súlyosabb fájdalmakat okozna. A debütáló Mátyássy Áron filmje kínos, gyötrelmesen idegesítő perceket szerez a nézőnek. BÁN ZOLTÁN ANDRÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A sikeres norvég író, Erlend Loe forgatókönyvéből készült Észak című film nyerte a Titanic fesztivál Hullámtörők-díját. Csöndes, nagyon fehér film. KOLOZSI LÁSZLÓ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Mi a közös a Z, a hangyában, az Amerikai pitében, az Arany iránytűben, a Bölcsek kövére 2-ben – és ha ez Paul Weitz, akkor az jó-e nekünk? TOROCZKAY ANDRÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Börtönből szabaduló férfihősök, bosszúálló olajnepper, valamint egy szőke filmes lány, aki a szerelmet keresi. A CinePécs felhozatalának több alkotása is a populáris műfajokhoz fordult ihletért. NAGY V. GERGŐ BESZÁMOLÓJA, 2. rész. Tovább a cikkhez
Az V. Nemzetközi Táncfilm Fesztivál, az EDIT 2009 magyar szekcióját nézve végig az motoszkált bennem: miért készít valaki táncfilmet? Minek is? SZOBOSZLAI ANNAMÁRIA ÖSSZEFOGLALÓJA. Tovább a cikkhez
