Grecsó Krisztián új regénye az alföldi kisvilág mikszáthi-anekdotikus rajzát kívánja ötvözni a metafizikus ördögregénnyel, kevés sikerrel. A kudarc azonban messze nem tanulságok nélkül való. KERESZTESI JÓZSEF KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az Altináj főszereplője, Csábán, a IX. században, a törzsszövetség idején élő, tíz éves, bátor és ravasz, keszi kisfiú igazi népmesei hős. Kiss Attila műve, még ha néhol zötyög is, hiánypótló beavatástörténet. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Sok érdekes vagy legalább is releváns kérdés, melyek szinte egyikére sem kapunk választ – nagyjából így összegezhető a Márai Sándorról szóló új esszékötet. BÁN ZOLTÁN ANDRÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Krúdy Gyula utolsó otthonának szomszédságában hangszeres zene, dal, vers és próza idézte az évfordulós folyóirat és a muzsika oly fertilis kapcsolatát. Derűs csapongás paródiától tündértáncig. LÁSZLÓ FERENC CIKKE. Tovább a cikkhez
A nemzeti klasszikusokat körülvevő történeti burok, a kötelező tisztelet, a nyelv retorizáltsága – ha az olvasói szokások változását nem is vesszük figyelembe – mind-mind a befogadás ellenében ható tényező... GERE ZSOLT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A színtannal foglalkozó könyvek a legnehezebb olvasmányok közé tartoznak, mert az első oldalakon már bele is huppanunk a fizikába, s ettől kezdve a bölcsészagy penitenciának érzi a téma tanulmányozását. IBOS ÉVA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az utóbbi években a magyar múzeumlátogatók is megismerkedhettek luxuriózus tárlatokkal, fölfedezhették a kiállítási tereken tobzódó dúslakodás örömét. Ezúttal a Petőfi Irodalmi Múzeum tette közszemlére kincseit; a Nyugat tárgyi emlékeihez vonz az irodalmi ereklyetisztelet. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A cím hiánypótló művet ígér: ilyen típusú kézikönyvre bizony nagy szüksége van a magyar zenebarátnak, aki szívesen ismerkedik az alaprepertoáron kívüli művekkel és szerzőikkel. Hogy aztán e kötetecske mennyi segítséget nyújt az ismerkedéshez, az már más kérdés. BÓKA GÁBOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az öregebbek még emlékezhetnek Pernye András zenetörténeti előadásainak állandó nyitó mondatára: Bartók előtt két magyar zeneszerző volt, Liszt Ferenc és Bakfark Bálint. Ideje volt hát, hogy Fajth Tibor romantikus ábrázolása után újabb regény szülessék Bakfark életéről. CSONT ANDRÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
In memoriam Kaffka Margit és Lesznai Anna - ez volt az alcíme a PIM Felolvasószínházában előadott lelkiismeretes és szolid szövegkompilációnak. Két telivér színésznő remeklése és egy potenciális hangjáték körvonalai. LÁSZLÓ FERENC CIKKE. Tovább a cikkhez
A Petőfi Irodalmi Múzeum sorozatában Lévai Balázs és beszélgetőtársai Szerb Antalnak adtak LégyOttot. A jókedélyű csevegés során szó esett például Pege Aladárról, Umberto Ecóról, a Da Vinci-kódról. A címben feltett kérdésre válasz az est végéig nem érkezett. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Amikor egy verseskötetben a költemények lapról lapra a hét napjairól kapják a címüket, és így iramlanak az örök hétben örökkeddek és örökszombatok, akkor az ismétlődő és előrehaladó idő az egész kötet egyik főszereplője lesz. SZEGŐ JÁNOS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Két szomszédos, ám az érintkezéstől ódzkodó tudományterületről válogatta tanulmánykötetének témáit Erős Ferenc. Írásai nemcsak a szociálpszichológia és a pszichoanalízis szótárainak egyezéseit fürkészik, hanem a vérben tapicskoló huszadik század történetét is. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Tóth József Füles, a magyar reklámfotó eleven klasszikusa pályájának első – töredék – évtizedét mutatja be a Vintage Galéria tetszetős kötete. A képekhez Németh Gábor ad remek felvezetőt-sorvezetőt. HALÁSZ TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Velencében az ember eltölt életében legalább néhány napot, akkor is, ha japán, nekünk, magyaroknak pedig, akik itt lakunk a szomszédban, egyenesen kötelező. Látatlanban is mindenki ismerni véli, mégsem veszít semmit titokzatosságából – miért? DUNAJCSIK MÁTYÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
