Az egész hercehurca a kivágásra váró illetve meghódításra vágyó szívek körül csak még kisszerűbbnek hat attól, hogy egy tizen-négyzetméteres panelszoba bézs padlószőnyegére van bezsúfolva. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Bocsárdi László előadásában az ártatlan, tiszta szerelem, a kisebbik lány és a fiú – ha nem is győz végérvényesen, de – felülkerekedik az ártani akaró irigységen és gonoszságon. Ezt a csodát s a felnőtt közönséget magával ragadó mesét az előadás színpadi világa szavatolja. RÁDAI ANDREA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Barbárok című előadást nézve - megengedem, kissé történelmietlenül -, könnyen arra a következtetésre juthatunk, hogy ha Gorkij nem drámaíró lett volna Csehov idejében, hanem filmrendező a hetvenes években, alighanem Fassbindernek hívták volna. BÁN ZSÓFIA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Dísztelen, szikáran tömör jelenetekből áll a zalaegerszegi Hamlet, amiben az ifjú dán királyfi felnőtté válásának stációi követhetők végig. PAPP TÍMEA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Salemi boszorkányokat láthatunk a Pécsi Nemzeti Színház színpadán, ahogy majd’ másfél évtizeddel ezelőtt Kaposvárott. Mohácsi János Miller-átirata nem kapaszkodik az aktualitásokba; a tömeghisztéria természetrajza független az aktuális politikai helyzettől. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Zsótér Sándor a Színművészeti Egyetem kertjébe helyezte Lír című előadását. Marton László és Hegedűs D. Géza végzős osztályának tagjai szó szerint is beássák magukat Lear király tragédiájába. RÁDAI ANDREA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A Bárkán bemutatott, s az új évadtól a Thália Új Stúdiójában játszott Leonce és Lénának a harcias elutasítástól a forró rajongásig mindenből kijutott. Nincs ebben semmi meglepő; ez a sorsa az olyan előadásoknak, amelyek mást és máshogy mondanak, mint a többség. JÁSZAY TAMÁS KRITIKAI SZEMLÉJE. Tovább a cikkhez
Katherine Kressmann Taylor az amerikai Story magazin hasábjain 1938-ban megjelent, folytatásos levélregény-próféciájából színpadra írt tézisdrámája arról szól, hogyan mérgezi meg két ember barátságát a történelem. PAPP TÍMEA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Szabó Rékáék össznépi, köztéri szemétterápiájának konklúziója: szemetet gyártunk, hordunk, eszünk-iszunk, a szemetet éltetjük és belőle élünk, miért akarnánk hát megválni tőle? TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az eredetileg két különálló táncművet, az Aino és a szívek, illetve a BL című koreográfiákat - a táncosként is színre lépő koreográfus és alkotótársai, Bánki Zsolt és Sólya Ádám, valamint Borlai Gergely - szünet nélkül játszották. VIDA VIRÁG ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
