A romantikus vígjáték iszonyú nehéz műfaj, hiszen talán az összes zsáner közül ez rendelkezik a legszigorúbb szabályrendszerrel. Jól bejáratott karakterek, jól ismert helyszínek, végletekig kiszámított dramaturgia – nem éppen ideális terep egy kísérletező filmes számára. 

 

Időnként persze akadnak olyan filmek, melyek képesek csavarni egyet a koncepción, de a vállalkozás nehézségét mutatja, hogy tényleg csak néhány cím jut eszünkbe az elmúlt évekből (példul az 500 nap nyár, az Őrült, dilis szerelem vagy az Időről időre). A romkom magyar szinten igen népszerű műfaj, a zsáner itthoni képviselői eminens diákként másolják a hollywoodi mintát. Legalábbis általában, most azonban Varsics Péter olyan filmmel állt elő, mely kellően kritikusan áll műfajához, itt-ott mer váratlant húzni, épp ezért lesz – kisebb aránytalanságai mellett is – meglepően kellemes élmény. 

 

Somos András (Fekete Ernő) egy reklámügynökség vezetőjeként dolgozik, emellett pedig ír is, épp második regényével szenved. Könyvei borzasztóan rosszul fogynak, ám meg van róla győződve, hogy a közönséggel van a gond, nem értik az ő igen mély művészetét. Nem úgy, mint Tordai Katáét (Béres Márta), akinek az Így vagy tökéletes című önsegítő könyve hatalmas siker, ráadásul bezsebel egy fontos díjat is. Kata élete sem tökéletes azonban, hiszen sejti, hogy barátja (Lengyel Tamás) megcsalja. A két író a csalódások nyomán összebarátkozik a díjátadó gálán, majd felkerül róluk egy kép a közösségi médiába, mely ugrásszerű növekedést eredményez András népszerűségében. A férfi pedig hirtelen meglátja a lehetőséget a Katával ápolt kapcsolatában… 

 

Az alapszituáció tehát itt is unásig ismert. Van két, látszólag tökéletesen ellentétes habitusú és személyiségű ember, akiket a körülmények egymás mellé sodornak, idővel pedig érzelmek szövődnek köztük. Varsics azonban már itt is okosan keveri a kártyákat, Kata és András ugyanis nem idealizált főhősök. A romantikus vígjátékok kötelező kelléke, hogy a szereplőkkel együtt tulajdonképpen a néző is beleszeret az általuk képviselt ideákba. Itt azonban ilyesmiről szó sincs, a főszereplők ellenszenvesek, mindketten csak kihasználják a másikat, András a könyvei eladását pörgeti fel, Kata megtépázott önbizalmának pedig szintén jól jön a férfi közelsége. 

 

Sok múlt persze a színészeken, Fekete Ernő végre kapott egy mozifőszerepet, amelyben egyszerre lehetett mogorva, öntelt, helyenként hipochonder, de főként végtelenül önmarcangoló. A film igazi kincse azonban feltétlenül Béres Márta, akinek minden adatbázis szerint ez volt az első filmes munkája, pedig magyar filmben nagyon ritkán látható természetességgel, mindenfajta manír nélkül hozta a női főhőst. Feltétlenül ki kell itt emelnünk a forgatókönyvírót, Csurgó Csabát is, Kata ugyanis remek karakter: a tökéletesség látszatába belefeledkező, a saját könyve hazugságait maga is valló, majd szépen lassan egyre őszintébbé és póztalanabbá váló nő igazi színészi feladat volt. 

 

A két főszerepet tehát mozivásznon ritkábban feltűnő színészekre bízta a rendező, azonban a mellékszerepekben megkapjuk a magyar filmes nehéztüzérséget: Trokán Nóra, Lengyel Tamás, Dér Zsolt (a férfi főhős asszisztense) és Hais Dorottya (András lánya) jut még fontosabb szerephez, de néhány jelenet erejéig Thuróczy Szabolcsot, Elek Ferencet, Hegedűs D. Gézát, Ónodi Esztert és Gáspár Tibort is láthatjuk; főleg Thuróczy és Hegedűs D. jelenetei sikerültek emlékezetesre. 

 

A filmben sorjáznak az olyan gesztusok, amelyek kellő iróniával közelítenek a műfaj kötelező kliséihez. A romkomok állandó dramaturgiai fogása például, hogy a megcsalásra úgy derül fény, hogy a tényt nem közlik a szereplővel, hanem az valamilyen véletlen folytán jön rá, majd sírva elviharzik a helyszínről. Ez itt is megtörténik, csak éppen a jelenetet Thuróczy Szabolcs karaktere narrálja végig perverzebbnél perverzebb szövegekkel. Vagy ilyen például a két főszereplő első közös éjszakája is, ami mindig nagy hangsúlyt kap a műfaj filmjeiben. Itt a nagy egymásra találás kétszer hiúsul meg, először például azért, mert hőseink felbuknak Andrásnak az íróasztala mellett tornyosuló könyveiben. Az is végtelenül ötletes és reflexív, ahogy a férfi főszereplő új regényének jelenetei megelevenednek a képernyőn. Ezek a képsorok nagyon amatőrnek tűnhetnek, ennek azonban célja van, a néző számára ugyanis így válik egyértelművé, hogy András nem egy meg nem értett zseni, hanem csak egy végtelenül tehetségtelen író. 

 

Mindezek mellett az Így vagy tökéletes még szól is valamiről. Pontosabban rengeteg mindenről, és kicsit végül ebbe is bukik bele. Az mindenképpen dicsérendő azonban, hogy a film feldob jó néhány labdát. Szól arról, hogyan hat a művészetre a közösségi média, hogy milyen a mainstream és a magaskultúra viszonya, hogy mennyire könnyen elhisszük azokat a nagyon egyszerű és rózsaszín megoldásokat, amikkel például Kata könyve is operál. 

 

És ha már korábban szóba került a reflexió, meg kell említenünk, hogy az Így vagy tökéletes tovább növeli azon magyar filmek számát (a közelmúltból például Orosz Dénes Seveledje juthat eszünkbe), amelyekben maguk a kritikusok is szerephez jutnak. Egészen pontosan a két főszereplőt az hozza össze először igazán, hogy a mindkettejük könyvét lehúzó kritikus ablakát megpróbálják kutyaürülékkel bedobni. A jelenet igencsak kilóg a film amúgy intelligens humorából, a készítők valamiért mégis annyira szerették, hogy visszatérő geget csináltak belőle – mondanom sem kell, kár volt. Azt viszont el kell ismerni, hogy az ítész és a főszereplők utolsó jelenetével sikerült árnyalni a képet. 

 

Ám míg ez csak egyszerűen esetlen és elnagyolt, a film #metoo-szála ebben a formában nagyon nincs rendjén: ez az a téma, amivel nem szabad ennyire felszínesen foglalkozni. Ezt vagy teljesen ki kellett volna hagyni a filmből (bár kétségtelen, a két főhős viszonya miatt fontos), vagy sokkal részletesebben kifejteni. 

 

Nagyjából ennyit lehet felhozni az Így vagy tökéletes ellen, amely így is az elmúlt évek egyik legkellemesebb magyar filmes meglepetése. Mer karcos, szabálytalan, és picit más lenni. Egy ideális világban jóval több ilyen közönségfilm készülne.