Amint arra lehetett számítani: kuriózumok (az 1910-11-es évfolyamok reklámjai, Podmaniczky Szilárd választása), kihagyhatatlanok (Kocsi-út az éjszakában…, Rácz Péter), rokonteremtések (Szép Ernő – Erdős Virág; Gellért Oszkár, Várnai Zseni – Szabó T. Anna), lelkiismeretes (Jékely-versek, Tóth Krisztina, Péterfy Gergely) és egyéb célú (József Attila kritikája Terestyéni György verseiről, Szijj Ferenc) feltámasztások.
 Tóth Krisztina |
Mindenkiről nem számolhatunk be, tipikus választásról sem beszélhetünk. Feltűnő és érthető, hogy az est nem kötelezően tartotta magát a Nyugat-szövegek világán belül (a hivatkozások József Attila Tollban megjelent Babits-tanulmányára, az Újholdra, a rendszerváltásra szervesen illeszkedtek a felolvasásokba), de az érdekességek ünnepélyes hangulata ezt nem is igényelte. A részletek varázsa némiképp túlsúlyba került: magával a Nyugat korával mintha nem lenne annyira dolga a mának, vagy mintha tudná a dolgát: ünnepelni.
Az est legérdekesebb pillanatai talán épp azok voltak, amelyekben a felolvasók szövegei egymással kerültek kapcsolatba, és a csillámló egyes számok halmaza egy pillanatra Nyugatként jelent meg. Fél kilenc-kilenc között Szilágyi Ákos (Babits: Pajzzsal és dárdával, a Kisebbségben Németh Lászlója ellenében), Háy János (Babits: A húszéves „Nyugat” ünnepére) és Kántor Péter (Weöres: Pastorale, Vas István: Nyári ének) közvetett párbeszédében az est önmagára kérdezett: mit jelent a Nyugat? Könyörtelenebbül: mit ünneplünk rajta?
 Szilágyi Ákos |
Szilágyi Babitsa a Nyugat mint normatív egységet teremtő orgánum hőse, mondván: Babits az esztétikum felől támadó József Attila tanulmányát szótlanul tűrte, a mélymagyarkodó Németh Lászlóét nem. Rögtön ezután, Háy Babitsát hallva, a Nyugat mint egység: egypólusú, keményen szabályozó hatalmi gócpont, az avantgárd Szabó Lőrinc és a kísérletező Weöres Sándor „visszametszője” jelent meg. A konfrontáció látványos, de az adott keretek között természetesen következmények (teszem azt, spontán kerekasztal-beszélgetés, viszontválasz) nélküli. Inkább egy üdítő kitérő: Vathy Zsuzsa olvassa fel Móricz Kaffka-ismertetését, amiből megtudjuk, hogy a nők is írhatnak jól – a felolvasó megértően mosolyog, helyes, jó. A fonalat Kántor Péter Háy Jánostól veszi fel, mi értelme számon kérni Babitson, hogy ő Babits? Háy nincs a teremben, kár. De az élmény így is élmény marad: Szilágyitól Kántorig úgy voltak meggyőzőek és hatásosak, hogy teljesen mást mondtak.
 Vathy Zsuzsa |
A nézetek ütköztetését nem tűrte a forma, folyt hát tovább az ünnep, (annyira) nem kár. Az ingadozó létszám (délután hat körül negyven, a majdnem-vita idején vagy száz fő) is beállt nagyjából hetvenre: se tömött, se ásító sorok. Az est becsületes lett, elfelejtett prózaírókat sorolt névvel és minden egyéb nélkül, újra (és újra) felfedezte Karinthyt (Békés Pál, Kornis Mihály). Elhangzott egy nagyon szép vers (Somlyó Zoltán: Fáradt katona, felolvasta Szálinger Balázs). Szerb Antalról megtudtuk, hogy ha szeretjük, akkor jó olvasni (Dunajcsik Mátyás), és, ha nekrológban is, de egyedüliként ő írta le Dsida Jenő nevét a Nyugatban (Szőcs Géza)… Itt újra felcsillan valami tisztázatlan: lehet-e lapnak mindenkiről tudni, illetve jogos-e elvárni ezt?
 Parti Nagy Lajos |
De megint tovább kell menni. Kár. Parti Nagy Lajos Móricz Tragédiáját olvassa fel, a gimnáziumi szöveggyűjtemény poros élménye két bekezdés után vész el. A szöveg pár sorral hosszabb, de nem több, a Nyugat-beli megjelenésnek megfelelően. Az est utolsó szava Kányádi Sándoré, Erdélyben úgy tartják, idegenben enni illetlen dolog. A Nyugat-maraton véget ért.
Furcsamód az ünnep egészével épp az a baj, hogy jó volt: hogy túlmutatott magán, azaz túlmutathatott volna, ha nem lett volna ünnep. Jobb lett volna több Nyugat és kevesebb maraton, de az est – és ez a felolvasók és a két, székében hat órát hősiesen végigülő moderátor: Reményi József Tamás és Mészáros Sándor kétségtelen érdeme – kimondott néhány á-t, hogy aztán éjfél után a néző latolhassa, milyen bé maradt végül is kimondatlan.
Kapcsolódó cikkeink: Nyugat 100 (gyűjtőoldal az emlékév eseményeiről)