 Anthony Gall terve a Clark Ádám téri szállodára |
Dévényi Tamás, a Magház projekt tervezője a bevezető előadásra reagálva rukkolt elő a provokatív kérdéssel. A szervezők nevében gondolatébresztő kérdéseket megfogalmazó Kádár Bálint ugyanis világosan és logikusan jutott el mondandója lényegéig: a történeti örökség túlzott féltése indokolatlan félelmet szül az újtól. Előadása az összes lényeges konfliktusforrást felsorolta, amely a történeti örökség és a kortárs építészet egymásra találását nehezíti, állásfoglalása pedig határozottan körvonalazódott: a kortárs építészetnek emelt fővel kell feszítenie koros és nagytiszteletű kollégái közt. A mai magyar gyakorlat ennek ellenkezőjét látszik igazolni, elég csak a Clark Ádám tér vagy legújabban a Szépművészeti Múzeum körüli vitákra gondolni (vö. http://epiteszforum.hu/node/14705, http://epiteszforum.hu/node/7424).
Az új épületek vagy igyekeznek szerényen meghúzódni, észrevétlennek maradni (http://kek.org.hu/beepitve/wp-content/uploads/2010/01/kazinczy.bmp), vagy éppen ellenkezőleg: barbár eltökéltséggel hasítanak a várostest szövetébe (http://epiteszforum.hu/node/105). Az utóbbi magatartást kevés tervező vállalja, lévén látszólag sokkal konfliktusosabb, pedig mindkét változat ugyanannyi elemzést, gondolkodást, szakmai hozzáértést, finom érzékenységet kíván. De míg egy téglával burkolt, semleges homlokzat a közvélemény szerint dicséretet érdemel, addig egy merész formavilágú vagy anyaghasználatú épület azonnal ellenérzést vált ki, ami tudvalevőleg csak arra jó, hogy a progresszivitásában sértett tervezőt még drasztikusabb lépésekre sarkallja, s máris ott villog az aranyfog (http://www.architectforum.hu/node/3527). Pedig, ahogy Dévényi Tamás fogalmazott: bátornak lenni könnyű, önmagában azonban még nem jelent minőséget. A kulcsszó valószínűleg a minőség, ez igazolhatja a választást az illeszkedés nélküli illesztés javára (http://www.hg.hu/cikk/epiteszet/3357-megcsipve).
 A Kesztyűgyár közösségi épület nagytermének terve |
Az illeszkedés tipikusan mai és kellőképpen megfoghatatlan fogalom. Edzett tervezőkben is erős szorongást kelt a hagyományos közegbe történő illesztés lehetősége. E neurózis oldására szolgáló hangulatjavító szer az illeszkedés, s a néhány betű különbség a valóságban gyökeresen eltérő szemléletet jelenthet.
Ha jól meggondoljuk, minden új épület az előző beépítés közegében jelenik meg, az építés pedig szakadatlanul folyik jó párezer éve. Egy horvátországi nyaralás meglepő tapasztalata volt számomra a Pulában, múlt századi házakkal körülvett téren álldogáló komplett kis római templom – és itt a kis jelző nem csupán hangulatfestő. Az ókori épület valóban léptékében különbözött a környező – ha úgy tetszik újkori – beépítéstől. Ennek ellenére mégis együtt élt a kettő.
 A Pál utcai fiúk grundjának terve |
Tény, hogy a mai építéstechnológia olyan homlokzati és formai megoldásokat tesz lehetővé, amellyel sokszorosan felülírható a hagyományos építészeti megjelenés. Az illesztés azonban épp a kontinuitás finomabb, láthatatlan eszközökkel történő megvalósítását jelenti, amely az évezredeken át kialakult építészeti tudatalatti ősképeire reagál. A térrel és a benne megjelenő formákkal kapcsolatos képzeteket gyakran meglepő tapasztalatok formálják. Ki hinné például, hogy az egyenes fogalmát az ember a barlangi lét során fedezte fel. Addig ugyanis két pont között számára nem az egyenes jelentette a legrövidebb (azaz a legkönnyebben megtehető) utat, hanem a terepviszonyok és a kardfogú tigrisek csapásvonala mentén kialakult lehetőség. Ami az esetek többségében sokszoros kacskaringókat jelentett. Egyenesen eljutni A pontból B-be csak a barlang védett terében adatott meg ősünknek, és minden bizonnyal forradalmian új tapasztalatot jelentett. Az egyenes azután évezredekig irányadó maradt fogalmilag és a realitás szintjén is – persze, hiszen építeni csak téglát téglára rakva lehetett, és a lét azután a tudatot is meghatározta. Ma viszont hallatlan szabadságot élvez az építész, gyakorlatilag semmi nem szab korlátokat a tudatalattiból előtörő ősképeknek (http://www.archiweb.cz/buildings.php?action=show&id=2376). A számítógép a legelképesztőbb formákat is kattintásra kreálja, a korszerű építéstechnológiával felvértezett kivitelezők és beruházók pedig éhesen lesik a profittal kecsegtető kihívásokat. Szaporodnak szerte a világon az óriási falloszok, bálnák, és egyértelműen a dezorientáltságot megcélzó organikus épületek hódítanak. Nem csoda, hogy az újszerű vizuális világhoz nem szokott egyszerű városlakó kapaszkodókat keres, ha ítéletet alkot. A világnak ezen a táján pedig a legkézenfekvőbb kapaszkodó a hagyomány, (nálunk még az organikus formálás is népi gyökerekbe kapaszkodott) a jól bevált, konzervatív értékekhez való ragaszkodás – amely alatt gyakran még szakemberek is tévesen értelmezett formai illeszkedést értenek.
Így aztán az építészek ritka kivételtől eltekintve valamiféle szolid modernitással operálnak, illeszkednek anyagban, párkánymagasságban – mellesleg sokszor az előírások is ehhez kötik őket –, és a szűkre szabott formai keretek között a komponálás minőségével tüntetnek (http://epiteszforum.hu/?q=node/2104).
 Szálloda terve a Nagymező utcában |
Az előírások mikéntjének hosszú fejezeteket lehetne szentelni, de talán egy rövid szóval is elintézhető: tragikus. Hozzátéve rögtön, hogy a kevésbé rövidlátó szabályozás is némiképp unalmas összképet eredményez, ha mégoly rendezettet is – példa rá Berlinben a Brandenburgi kapu környékének beépítése. Sok sötétkék öltönyös úr, szolid ingben és nyakkendőben. Pedig kellő érzékkel a kockásat is lehet a csíkossal párosítani, ehhez azonban évszázadokon át kell szoktatni a szemeket és agyakat.
A konferencián bemutatott anyag a fenti gondolatsort illusztrálta, néhány merész próbálkozással a magyar anyagban (http://epiteszforum.hu/node/14983), szabadabb formakezeléssel és színvilággal a latin vonalon (http://www.koz.fr/indexhibit/project/philippe-de-girard/) – ha már a Francia Intézet adott otthont a rendezvénynek. A konferencia magyar anyagának a többitől tartalmában eltérő előadása volt a Magdolna negyed rehabilitációját bemutató prezentáció, amely egy, a formai kérdéseknél talán sokkal fontosabb tényezőre, az építészet szociális vonatkozásaira hívta fel a figyelmet (http://epiteszforum.hu/node/10472).
 Az újjápített Rácz Fürdő egyik belső tere |
Tematikájában így a rendezvény átfogó választ adott a bevezetőben elhangzott kérdésekre, és állást foglalt az aranyfog kérdésében is. A konferenciától függetlenül másnap, a BME építészkarán tartott (ingyenes!) előadást Edouard Francios francia sztárépítész, akit az itt is szervező szerepet vállaló KÉK a legköltőibb zöld építészként aposztrofált. Itt aztán ízelítőt kaphatott a hallgató abból, hogy az építészet görcsös megfelelési kényszer nélküli, örömteli játékká is válhat (http://edouardfrancois.com/). Ő a kockásat leginkább a virágossal szereti társítani, épületein tobzódik a buja növényzet. Nem állítható, hogy csupa egyéniségével tüntető épületnek kell egy városban sorakoznia – ahogy egy társadalomban sem csupa individuális zsenire van szükség –, de néhány azért elkelne belőle.
Amíg élőben nem találkozhatunk közelről sem egyikkel, sem másikkal, nagyon üdvözlendőek a KÉK konferenciájához hasonló rendezvények, ahol legalább a nyálunkat csorgathatjuk. S ha már a szájunkhoz kaptuk a kezünket: szinte hihetetlen, hogyan tudják párezer forintos – a téma jellegénél fogva inkább a fiatal korosztály pénztárcájához igazított – áron kínálni a szellemi csemege mellett a kulináris élvezeteket is a Kortárs Építészeti Központ rendezvényei. Összevetésképpen: két nappal később a rangos nemzetközi előadókat felvonultató nagytestvér, a Magyar Építőművészek Szövetsége égisze alatt rendezett kongresszus részvételi díja több mint négyszerese volt a Foghíj konferenciáénak (és csak szendvicseket kaptunk, meg többek között ismét Edouard Francoist).
Búcsúzóul ki-ki elgondolkodhatott a nyelvi párhuzamon – magyarul a hiányt jelöljük: foghíj, míg angolul a létrehozásra helyeződik a hangsúly: infill. A többi már ebből következik. A konferencia előadásainak összefoglalója és bővebb képanyag megtalálható a KÉK honlapján: http://kek.org.hu/beepitve/ – ahol a rendezvény témájának alapos előkészítése is külön dicséretet érdemel.