 Szélmalom-szimuláció, minimalista rendezésben – Szabó Dezső fotója |
A falra szerelt plazmatévékre futólag tekintve, zavartan keresem, hogy hol is van a fotókiállítás, mire rájövök, hogy a legjobb helyen járok. A Nagymező utcai patinás ház kiállítótermeinek falain nem fényképek, hanem lapos képernyők sorakoznak. Elsőre előnyösnek tűnik, hogy monitorokon futó vetítéssorozatok formájában tekinthetők meg a képek, hisz így kevesebb helyen fér el sokkal több fotó, és a látogatóknak sem kell annyit sétálgatnia. Aztán kiderül, hogy egy helyben álldogálva várni, hogy a vetítés egyik fotóról átugorjon a következőre sokkal fárasztóbb, mint sétálgatni, ráadásul az automatika dönti el, hogy egy-egy képre mennyi időt lehet szánni, arról nem beszélve, hogy egy-egy "slide show" megtekintése közben zavaró a szomszédos falakon lévő képernyők ritmusos villódzása is. Hozzáteszem még, hogy a vetítés több esetben jócskán rontja a képek élvezhetőségét, vagy a képernyő nagysága, vagy a vetítés módja és helye miatt.
Illés Barna Moszkva téren készült, fekete-fehér, hideg-rideg, esős-mocskos városi miliőt életszagúan dokumentáló remek képeit például egy olyan apró tévécske "közvetíti", hogy az ember alig tudja kibogarászni, mit is lát tulajdonképpen. Koncz Zsuzsa táncfotói még monitort sem kaptak, a falra vetítve nézhetjük meg őket fakón és életlenül.
 Gulyás Miklós: Pannon Visual Discont, Panel 24. |
Gulyás Miklós montázsain a minket körülvevő hétköznapi tárgyak és reklámok alkotta vizuális szenny jelenik meg mulattató formában. Képein a Krisztus szobor találkozik a hipermarket reklámplakátjával, idős férfikéz szorongat pókemberes szatyrot, furcsa asszociációs láncainak egyikén a panelházak előtt álló lepattant kockaautótól a piros svájcisapkáig jut el. Kár, hogy a Pannon Visual Discount című sorozat a térdmagasságban lévő asztalon elhelyezett, plafonra néző monitornak és az attól két méterre lévő hatalmas ablakoknak köszönhetően nehezen látható.
 Sípos Dániel: Modellek |
A Sípos Dániel készítette, három old school tévén párhuzamosan vetített Modellek/ Otthon címet viselő fotósorozatról is elég nehéz úgy véleményt mondani, hogy a képeket pixelekre esve, vibrálva látjuk. Ha egyáltalán látjuk, mert a világos teremben, a három egymás felé fordított képernyő egymást is, sőt még a képernyők előtt álló nézelődőt is visszatükrözi. Félreértés ne essék: tiszta sor, hogy az elhelyezés és a médium kiválasztása nem véletlen, egyfajta installációval van dolgunk, csak hát a fotók élvezhetetlenek ebben a tálalásban…
Pedig az NKA által tavaly támogatott fotósok nyertes pályázatait felvonultató kiállítás egy nagyon is minőségi vegyes felvágott, már ami a bemutatott fotóművészeket és az általuk készített munkákat illeti. Látunk a természet csodáját zengő, költői sorozatot a napfelkeltéről Varga Istvántól, szigorú körformában megkomponált, filozófiai mélységekbe ereszkedő víziókat Tasnádi Lászlótól, Fekete András riportjának köszönhetően pedig képet kaphatunk arról, hogy tanulnak bele a katonásdiba az orosz tinédzserek, akik cserkésztábor helyett nacionalista szervezetekben építik személyiségüket.
 Bartha Zsolt Péter: LKM3208 DAM Diósgyőr 2008 50×60 cm giclée print |
Könnyű belefeledkezni Bartha Zsolt erős atmoszférájú Csarnokok című sorozatába, melyben üres, rég nem használt épületek, csarnokok ablakain keresztül láttatja velünk a világot. A hatalmas osztott üvegű ablakok szinte egy szigorú logikával építkező sormintát alkotnak, de a geometrikus formák zártsága mellett minduntalan megjelennek a rendezetlenség, pusztulás, elhagyatottság jelei: gazzal benőtt udvarok, kitört ablakok, omladozó vakolat. Ahogy sokáig nézzük ezeket a képeket, rájövünk, hogy a szűkszavúnak tűnő felvételek mennyire sokatmondóak. Rendről és káoszról, emberről és természetről, kintről és bentről, vanról és nincsről mesélnek nekünk.
Nehezen szabadul az ember Kovács Melinda festményszerű képeinek bűvköréből is. A barokk csendéleteket idéző képeken kibelezett, halott és kitömött állatok láthatók gondosan elrendezve. A bágyadt, melankolikusan tompa képek hol Chardin csendéleteit, hol a szürrealistákat idézik.
 Vancsó Zoltán: Jesi Olaszorszag 2008 (Forrás: maimano.hu) |
Vancsó Zoltán letisztult, fekete-fehér képei a banális szituációkban rejlő szépségre hívják fel a figyelmet. A mediterrán nyaralásokra elvitt fényképezőgép mindenki számára ismerős helyzeteket örökített meg egészen egyedi aspektusokból. Napozó emberek, egy apartmanház teraszáról a fotósra néző kutya, egy szülő által a magasba emelt lábaival kalimpáló gyerek, szűk sikátorokban eltűnő járókelők, a besötétített szoba ablakának zsalui között beszűrődő fények. Megannyi ismerős hangulat, amire a furcsa formákat, fényeket, irányokat és perspektívákat kiemelő képeknek köszönhetően mégis újra rá lehet csodálkozni.
A kiállítás megtekinthető 2009. október 25-ig.
Vö. Kelemen Éva: Képeslap-forradalom és vérzőszemű bárány
Barta Edit: Adj király katonát