A szerzők szerint azonban már egy ilyen gyenge szójáték is hozzájárulhat ahhoz, hogy elménk edzettségét növeljük, így javítva egészségi állapotunkat is.

Egy, a napokban megjelent, a Michigani Egyetemen végzett kutatás eredménye szerint memóriafejlesztő gyakorlatokkal jelentős javulást érhetünk el egy általános IQ-teszten. A kutatásban összesen hatvankét általános és középiskolás gyerek vett részt, akiket két csoportra osztottak: az egyiküknek memóriajavító feladatokat, a másikuknak pedig általános műveltségi és szókincsfejlesztő feladatokat kellett végezniük, egy hónapon keresztül, heti ötször negyed óráig. A kísérlet szerint az előbbi csoport egyes résztvevői szignifikáns, öt pontos javulást mutattak az utóbbiakkal szemben, noha az eredmények ellentmondásosak voltak. A memóriafejlesztő gyakorlatokat végző gyerekek között ugyanis voltak, akik többet fejlődtek, de ugyanígy voltak olyanok, akik egyáltalán nem mutattak pozitív változást a teszteredményekben. A kérdés tehát továbbra is nyitott, és ezen még az az Einsteinről szóló anekdota sem segít, mely szerint a nagy fizikus élete során két dologban vélte felfedezni a végtelenséget: az egyik a világűr, a másik pedig az emberi hülyeség. És az előbbiben még nem volt teljesen bizonyos. A kétségtelenül zseniális, ám nem kevésbé pikírt Albert professzor persze könnyedén dobálózhatott elegáns sértésekkel egy relativitás-elmélettel a háta mögött, ám az utókor hétköznapi homo sapienseinek is van rá lehetősége, hogy megcáfolják ezt. Ha mással nem, hát agytornával, agyaerobikkal, ha úgy tetszik.

Ebben lehet segítségünkre David Owen mérnök és Chris Maslanka rejtvény-szakértő könyve is. Mióta az emberiség öntudatára ébredt – és lássuk be, ez elég régen megtörtént – a fejtörők is divatba jöttek, újra meg újra, évről-évre, éráról érára. Legyen az keresztrejtvény vagy sudoku, palindrom vagy találós kérdés, a lényeg mindig ugyanaz maradt: edzésben tartani az agyat. És mivel nincs új a Nap alatt, az A(gy)erobik igyekszik a jelenkori kutatások példáin keresztül (nem túl) tudományosan bizonyítani a fejtörők és az agytorna pozitív hatásait, megelőzve ezzel, hogy egy rossz szó is érje a ház elejét, jelesül, hogy ilyen könyv már van, nem is egy, ráadásul magyar kiadásban. Sebaj, itt viszont már rögtön a bevezetőben olyan jól ismert mítoszok lerombolásával indítanak, minthogy az agyunknak csupán tíz százalékát használjuk, vagy, hogy az agyműködés egyes területeinek károsodása után leáll, illetve, hogy agyunk nem képes új idegsejteket termelni. A cél tehát nem, csak a módszer változott.

És a körülmények. A szerzők úgy vélik, hogy a korunkban fokozottan jelen lévő stressz teljesen leterheli az agyunkat, szinte kiégeti agyi áramköreinket, csökkenti gondolkozási és emlékezési képességeinket, sőt képzelőerőnket és kreativitásunkat is rosszul befolyásolja. Szerintük korunk kórja még azt is megnehezíti, hogy józanul eldöntsük: hova menjünk nyaralni, vagy mekkora hitelt vehetünk fel. Ezt megelőzendően, könyvükben a legújabb neurológiai kutatásokra alapozott fejlesztő gyakorlatokat találunk: a fentieken kívül rejtvények, szójátékok, kódfejtő és alakzatfelismerő, tükörírásos illetve számtani feladatok segítenek abban, hogy átalakítsuk agyunk struktúráját. Merthogy ez lehetséges, amit a szerzőpáros a következő példával bizonyít: elménk számára igazi kihívást jelent a nagyvárosi közlekedés váltakozóan rácsos, illetve tekergőző szerkezete, de megfigyelték, hogy a londoni taxisok agyának azon része, mely a térbeli tájékozódást segítő idegsejteket tartalmazza (hippokampusz), nagyobb az átlagosnál. Sőt, ennek a területnek a mérete és növekedése egyenes arányban áll a taxizással eltöltött évek számával. Érdekesség, hogy a buszvezetőknél ez már nem figyelhető meg, mivel kötött útvonalon közlekednek. A változatosság tehát nem csak gyönyörködtet, de hasznos is. Summa summarum: a gyakorlatok megváltoztatják az agystruktúrát és pont (habár azt már rögtön a legelején megemlítik, hogy az agy a modern tudomány által ismert legösszetettebb biológiai struktúra, amelynek működéséről a folyamatos fejlődés ellenére még mindig igen keveset tudunk).

A szemléletes példákkal tűzdelt bevezető után, az első és második fejezetekben már jóval kellemetlenebb témák merülnek fel: a Mennyire működik jól az agyad? és az Alapvető agyi edzettség kérdésköreit feszegetik. Többek közt a felépítéséről kapunk egy gyorstalpalót, és lévén, hogy nem tudományos, hanem szórakoztató jellegű kiadványról van szó, nem is mélyülünk el nagyon a témában. Itt mutatkozik meg – először, de nem utoljára – némi ábrázolási hiányosság a grafikailag szépen kidolgozott könyvben, ha ugyanis – bizarr szóképpel élve – az agyat vesézzük ki, akkor illene legalább egy részletesebb metszettel megtámogatni a szöveget. A harmadik fejezet elején a további fejezetekre osztott különböző jellegű agygyakorlatokhoz kapunk felkészítést és segítséget. Tehát, mire kell figyelni a logikai és a térérzékelési feladatoknál; a nyelvi és számolási készségeket mérő feladványoknál; mire kell koncentrálnunk a memoriterek és memóriatesztek esetében; és végül, de első sorban, a kreativitás felmérésekor. Ugyanis a kreativitás magában foglalja az eddig említett készségek mindegyikét, magyarán ez a legösszetettebb és így a legnehezebben felmérhető terület. A szerzők igyekeztek egy minden fejezetre érvényes színskála segítségével rangsorolni a feladványokat nehézségük szerint, ám ez nem minden esetben nyújt fogódzkodót, a magam részéről e felett jobbára elsiklottam, mert nem használható támpontnak, már csak a tördelés miatt sem. Habár ez utóbbi a szemnek kellemes és szellős, a számozott feladványok nem minden esetben követik egymást következetesen balról-jobbra (esetleg oszloposan), vagyis nem elég rendszerezettek. Ez persze szándékolt is lehet, hisz azt már az elején tisztázzák, hogy nem kell az összes feladatot egymás után és egyszerre megoldani – akkor viszont feleslegessé válik a számozás. A feladatokat azonban kellemesen oldják fel a kis szövegbuborékokban elhelyezett tippek és idézetek, ráadásul minden fejezet elején egy rövid bevezetőben elismétlik az adott fejtörőkre vonatkozó hasznos tudniillik-et.

Annak ellenére, hogy ez a könyv az infotainment kategóriába tartozik – tudományosan felületes, de szórakoztató –, könnyen zavarba is ejti az embert, amikor szembesül önnön hiányosságaival. Senki sem lehet jó mindenben, így itt is lesznek egyesek számára könnyebben átrágható fejezetek, ami másoknak komoly nehézséget okozhat. Azonban előfordultak olyan – számokkal és néha szavakkal kapcsolatos – feladványok is, melyeket a minden fejezet végén megtalálható megoldások után visszanézve is megoldhatatlannak ítéltem meg. Az olyan kérdés pedig, mint a „Mi a fasírt többes számban?” – „Fák sírtak”, nem találósak, még kevésbé találóak, hanem borzalmasan rossz faviccek. Ez megítélés szempontjából nyilvánvalóan teljesen egyéni, de objektíve nézve is akadnak problémák: az eredetileg amerikai kiadásból fakadóan a számolási feladványoknál sokszor dollárban adják meg az összeget, az arcképpel kapcsolatos memóriateszteknél jobbára csak az Egyesült Államokban ismert portrék szerepelnek, illetve Celsius helyett Fahrenheitben számolnak. Ezek apróságok, de minél gyakrabban fordulnak elő, annál bosszantóbbak tudnak lenni. Egy fordítónak a nyelvileg összeegyeztethetetlen kifejezéseken túl igenis tisztában kell lennie a kulturális különbségekkel is.                  

Az A(gy)erobiktól tehát nem szabad túl sokat elvárni. Az eredetileg Neurobics címmel megjelent amerikai kiadvány leginkább megjelenésében új, tartalmát tekintve pedig legfeljebb az agykutatás területén elért legutóbbi felfedezések lehetnek érdekesek a laikusok számára. Az elhintett idézetek, tippek és érdekességek feldobják ugyan az anyagot, de a legtöbb feladat többnyire már jól ismert, szinte mindenkinek. A végén még kapunk útravalóul néhány jó tanácsot a helyes táplálkozásra vonatkozóan, megtudhatjuk azt is, hogy a buddhizmus sokat segít az agytornában, a nyelvtanulás pedig az egyik a legjobb módszer, ha el akarjuk kerülni a demenciát. Azonban az igazi ok, amiért mégsem lebecsülendő ez a könyv, nem más, mint Einstein. (Minden mindennel összefügg, ugye.) Mert kétségtelen, hogy olcsóbb megoldás antikváriumban keresgélni a régi fejtörős könyveket, hisz az A(gy)erobik árából biztosan kijön vagy öt másik, de ami segít megcáfolni Einstein emberi hülyeségről alkotott véleményét, abból sosem árthat még egy.