![]() Borsószem hercegkisasszony |
Az a három klasszikus történet, amelyet a húszéves győri Vaskakas Bábszínház most bemutatott – Andersen és a Grimm testvérek meséi nyomán –, hírhedten nem mentes a borzalmas vagy bizarr vonásoktól. A Jancsi és Juliskában gyilkosságra való felbujtás, emberölés, emberevési szándék szerepel, végül egy fura orrú banyát kemencébe raknak. A Piroska és a farkasban az utóbbi gyomrából kell kioperálni az egészben elfogyasztott, ámde megemészteni még talán nem kezdett nagymamát. (Ennél is kegyetlenebb elbánásban részesül egy másik farkas, a kecskegidás, amelynek bendőjébe az állateltávolító műtét után még súlyos köveket is helyeznek.)
A Győrben bemutatott három mese közül a Borsószem hercegkisasszony a legkevésbé ismert és a legszolidabb. Erdeős Anna e. h. rendezte, ő és Markó Róbert dramaturg írták Andersen nyomán, Wunder Judit tervezte, zenéjét Hoffer Károly e. h. szerezte. (Enyhén rezignáltan állapítjuk meg, hogy lassan már elképzelhetetlenek a báb- és gyermekelőadások dalbetétetek nélkül.) Álmos szemű emberbábok cirkálnak az eldőlő perspektívájú hercegi lakban, Trapp István és Pareny Ilona nevű pösze egereket üldöz a Mortad Ella nevű macska, így zajlik a borsókereső élet a függőleges paravánok felett, ahol Pallai Mara, Ragán Edit és Tengely Gábor dolgoznak láthatatlanul.
Előadásukból megsejthetjük, hogy ott sem mehetnek egészen rendben az országügyek, ahol kölyköket kényszerítenek házasságba.
![]() Jancsi és Juliska |
Hiszen ebben az esetben – mint azt a produkció kedvesen és szellemesen megmutatja – két gyermeknek kell, birodalmi okokból, frigyre lépnie. Mellékes haszon, hogy boldogan teszik, mert egyesíthetik a focistakártya-gyűjteményüket, amely a továbbiakban nem fogja nélkülözni a hőn áhított, uruguayi VB-díszkártyát. Legbájosabb jelenetükben a leendő házasok malac mondókák nyomán álomba nevetgélik magukat. Végül pedig a haza nem szállított borsószem miatt szakító egérházaspár is újra egymásra talál – mintegy előrevetítve egyfajta párkapcsolati perspektívát, miszerint a felek olykor összeveszve vannak, máskor meg kibékülve.
Ennél durvább a helyzet a Jancsi és Juliska-mesében, amely Fige Attila e. h. rendezői, Miareczky Edit tervezői, Pallai Mara átírói és Rab Viki zeneszerzői munkája. Imponálóan markáns képi világgal, már-már film noir stílusban elevenedik meg a Vaskakas színpadán a történet. Egyszerű, szegényes fekete-fehér lakot látunk – egy súlyos piros kivétellel –, itt él a széken előszeretettel hintázó, kedélyes természetű favágó a két gyermekével és depresszióra hajlamos második feleségével. Ez a tér lesz később pazarul kiszínesedő boszorkánytanya, ahol a mediterránba váltó mostoha a fogát feni Jancsira és Juliskára.
![]() Jancsi és Juliska. Fotó: Takács Renáta (A képek forrása: Vaskakas Bábszínház) |
Technikailag úgy alakul a bemutatók sora, hogy fokozatosan jutunk közelebb az élő bábszínészhez. Míg a Borsószem hercegkisasszonyban csak a kézre húzott bábokat látjuk, maguk a játszók nem jönnek elő (a tapsnál sem, amit kissé fájlalunk), addig a Jancsi is Juliskában feketeruhás, fejüket fekete kendővel bekötött színészek tartoznak bele a képbe: Rab Viki, Somodi Réka, Szúkenyik Tamás és Ujvári Janka. Olykor az arckifejezésükkel is játszanak – ez helyenként zavarónak, figyelemelterelőnek hat. Meg nem is tűnik igazán szükségesnek. Hiszen például Ujvári Janka úgy tudja vonagoltatni, riszálni a díva alkatú, hétköznapiasan démoni mostohát, hogy a báb járása elmondja a figuráról mindazt, amit a mimikai gesztus kifejezhet.
A harmadik darabot, a Kis pirost Kolozsi Angéla írta a Piroska és a farkasból, dramaturgja Khaled-Adbo Szaida, Sipos Katalin tervezte és Bereczki Csilla e. h. rendezte. Ez a produkció az ismert mese mögé már-már atelier-történetet kerekít, amelyben a két bábszínész – Kocsis Rozi és a Stúdió K-ból vendégnek érkezett Hannus Zoltán – néhány plexidoboz és egy futurisztikus zöld forgóülés segítségével egészen új mesét szeretne költeni a régi történetből. Maguk a színészek a hősök, miközben a bábok – a csúnyácska, gülüszemű, szilikon Piroska, a svájcisapkás apa, a farkasfogú farkas és a táskás szemű, Bakó Márta-forma nagymama – eszközeik csupán, par excellence játékszerek. Az előadásban ott feszül a „bárhová kanyarodhatunk” és a „bármi megtörténhet” izgalma.
A Vaskakas legfrissebb mesebemutatóinak üdítő jellege bizonyosan nem független attól, hogy a produkciókat zömmel fiatalok hozták létre. A győri társulat ebben az évadban öt fővárosi színiegyetemistát fogad gyakorlatra, illetve diplomamunka-készítésére. Meczner János és Csizmadia Tibor negyedéves bábosztályának azon tagjai, akik bábrendezőnek szakosodnak, Győrben belevethették magukat a mélyvízbe, és a párhuzamos próbaidőszakokban éjjel-nappal tempózhattak a Vaskakasban. Úgy látszik, hogy az ugyancsak fiatal kreatív munkatársakkal dolgozó rendezőtanoncok kitűnő partnerre leltek a színház társulatában, bizonyára mindkét fél hasznára és örömére. Evvel persze mi a nézőtéren aligha érnénk be, ha nem igazolná maga a végeredmény is.
Ui.: Ha a színikritika netán hasznavehető tanácsot tud adni, ne habozzon megtenni. Ennek jegyében jelezzük, hogy gyermek hideg lábiját nem lehelve célszerű melengetni, hanem hón alatt.