A címben foglalt kérdéssel valószínűleg a „Relatív (át)hallások” nemzetközi kortárs zenei találkozó legfontosabb felvetését feszegetjük, mégis csak részválaszokkal tudunk szolgálni. VÉGSŐ ZOLTÁN ÍRÁSA.
Azt hiszem, illő volna örvendezni egy tehetséges, fiatal társulat koncertje után. Csakhogy számos oka van, amiért nem tartom ildomosnak kritikát mondani a pályája elején, vagy még ott sem tartó zenészek produkciójáról. VÉGSŐ ZOLTÁN ÍRÁSA.
Azok a szép hangversenybérletes idők! Teljesen elfeledtem, hogy a zenekultúrát milyen egyszerűen és tervezett módon szívhattuk magunkba gyermekként az éves programsor koncertjeiből, s hogy mennyire hozzátartozik az efféle koncertlátogatáshoz az ismeretterjesztés. VÉGSŐ ZOLTÁN ÍRÁSA.
Ünnepelni jó, még ha kicsit farzsebből előhúzott indok alapján tesszük is. Bartók Béla I. zenekari szvitje immár nem csak nagyzenekari köntösben hallgatható, hanem négykezes zongoraátirat formájában is: ennek jelentőségét mindenkinek saját mértékrendszere szerint kell megítélnie. VÉGSŐ ZOLTÁN CIKKE.
Hiába töröm a fejem, a Trigintához hasonló hazai formációt nem tudok mondani. Az egyedülálló zenei produkció önmagában természetesen nem erény, a koncepció azonban rávilágít a korunkat meghatározó egyik legfontosabb zenei kérdésre. VÉGSŐ ZOLTÁN KRITIKÁJA.
Azért élek nagy békességben például Lagzi Lajcsi produkcióival, mert könnyen elővehetők annak igazolására, hogy egy zenerendezvény látogatottsági mutatója gyakran nem áll arányban annak minőségével. A The Blind Boys of Alabama koncertjén nem teljesen erről volt szó, csak majdnem. VÉGSŐ ZOLTÁN ÍRÁSA.