Nagy sikerű regényeket gyakran elér a végzetük: színházi előadás készül belőlük. A Tisztogatás esetében, bármily furcsa, csaknem fordítva történt minden. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
Nem vagyok biztos abban, hogy a TÁP Színház bemutatójára éppen a város közepén került sor, de a környezet tényleg különös, izgalmas, eredeti: a Margit utcából nyíló zegzugos kert egészen Gül Baba türbéjéig emelkedik. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
Troilus alighanem Shakespeare egyetlen ifjú hősszerelmese, akinek szarvak kerülnek a fejére. Nincs katartikus halál, felemelő bosszú, de nincs kárörvendő nevetés sem. Csak a feje tetejére állított, modern nézőpontból újragondolt görög mítosz. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
Mivel több nemzetközi fesztiváltól eltérően Budapesten a város szélén játssza Mundruczó Kornél alkalmi társulata az előadást, a Trafótól emeletes városnéző busszal érkezünk a helyszínre, ahol már várnak bennünket a kamionok, bennük a lányok. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
Mohácsi János pályájának jellegzetessége, hogy a nagyformátumú vállalkozások szüneteiben a rendező kifejezetten szórakoztató célzattal „bolondít meg” olyan komédiákat, melyeknek a világa csak látszólag áll távol az övétől. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
Mind inkább megszokja az ember, hogy a színházi alkotók egy része színpadra adaptálhatatlan epikai műveket visz színre. A megszokásért cserébe viszont elvárásai is nőnek: különleges, formabontó, a színházi nyelv kifejezési lehetőségeinek határait kereső előadásra vágyik. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
„Tom Stoppard fokozatos megközelítése” – a sejtelmes alcím jelentésére fény derül, mégis nehéz megállni, hogy ne asszociáljunk róla Stoppard és a hazai befogadó közeg viszonyára. Merthogy Upor László monográfiája egy Magyarországon jórészt ismeretlen szerzőt mutat be. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
A Fogarasi Gergely filmjét gyanútlanul szemlélő nézőnek egy ponton az az érzése támadhat, hogy voltaképpen két különböző filmet néz. Ami nem véletlen: tulajdonképpen tényleg két különböző filmet néz. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
A cím akár – nem különösebben invenciózus – szójátékra is alkalmat adhatna. Csakhogy a mű nem új, bő öt évvel ezelőtt Kecskeméten volt a bemutatója. Némiképp meglepő, hogy a dráma voltaképpen azóta sem született meg. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
Rasszista, bornírt amerikai vidéki városka, gyűlölettől elvakult, képmutató, ostoba emberek, néhány tiszta lelkű vagy éppen tévelygő szerencsétlen, s ordas nagy közhelyek életről-halálról, boldogságról-boldogtalanságról – nagyjából ebben merül ki Tennessee Williams darabja. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
Szép Zerkovitz-dalok csendülnek fel a színpadon, ám a számok közti szünetet valami ásatag és nem is mindig ízléses humorú szöveg tölti ki. Hiába, Zerkovitz Béla nem mindig talált megfelelő librettistát… URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
A színpadon hirdetőoszlop: hangsúlyosabb a díszlet jelzésszerű elemeinél. Rajta eleinte a válságra utaló cikkek, hirdetések, aztán választási plakátok, náci jelképek, háborús agitáció. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
Dora nem normális. Legalábbis mindig gyógyszereken élt. Egyszer aztán anyja úgy dönt, állítsák le a gyógyszerezést, hogy Dora ismét normális lehessen. Ami persze nem megy könnyen. És egyébként is: érdemes ebben a világban normálisnak lenni? Normális itt egyáltalán valaki is? URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
Évek óta járják kamaszok a poklot Vidovszky György rendezéseiben. E poklot hol ők teremtik, hol a világ – persze, a kettő nem független egymástól. A Zendülők hősei kis édenkertet próbálnak építeni a pokol közepén – a vállalkozás valószínűleg eleve halálra ítéltetett. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
Nem előzmény nélküli a Zsámbékon látható előadás; annak a kurzusnak az eredménye, melyet Oleg Zsukovszkij tavasszal tartott a Színművészeti Egyetemen. S mint ilyen, két szempontból is jól illeszkedik a Zsámbéki Színházi Bázis programjába. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.