A Tamási Áron útja Farkaslakától Farkaslakáig alcímű könyv arányosságával, szellősségével, világos vonalvezetésével tűnik ki. Nem monográfia: pályarajz, amely a gazdag fényképanyag kínálta vizuális narrációt is maximálisan kiaknázza. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
A szerző neve alatt címként két név áll. Az Artúr király-mondakörből lép ki Pendragon, a metamorfózisra képes uralkodó; a mitologikus fantázia szülötte a beszédes sorszámú pápa, Apolló. A hat évtizedes „szunnyadás” után kiadott regény a neveken alapszik – ha alapszik bármin. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Nagyszabású program – meghatározása szerint: fejlődésregény –, négyszáz oldal versben. A három rész valamennyi költeménye formatervezett és precíz működésű, de a Vörös István gép és az Isten gép lírai szabadalma még finomítást igényel. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Az irizálóan szép összetett szó, a küllőgyöngy az Idegen test című versben forog és fénylik, „ragyog, mint a macskaszem”. Egyik jelentése szerint „tarka, forgó köröket” rajzol ki a különös tárgy. Tóth Krisztina egész könyve körkörös: versgyöngyöket forgat a kötet rendje. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
A korán távozott esztéta utóélete eseményteli. 2003 nyarán hunyt el, a nevét viselő művészeti középdíjat idén már nem először adták át. Munkássága épp polémia tárgya. Életműsorozata fürgén halad – de nem problémátlanul. TARJÁN TAMÁS ÍRÁSA.
Egész kötetet hangolni haikura nem gyerekjáték. Három sorban öt plusz hét plusz öt, összesen tizenhét szótag a keleti eredetű versmolekula. KAF a rezignáció, az énhiány elképesztően változatos gyűjteményét komponálta meg haiku-variációkból. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
A monográfia-műfajt manapság övező viták ellenére Márai-monográfiákban és szisztematikus tanulmánykötetekben nem szenvedünk hiányt. Az Élet-Kép sorozatba illeszkedő portré társszerzője maga az író. TARJÁN TAMÁS ÍRÁSA.
Baráti társaságban pohár után nyúlva nem a borosat választom. De bordalokat, a bor szépirodalmát ismerve, a bor méltóságát és kultuszát tudva, bormérnök testvér mellett örömest követem a szövegáldozatot, melyet az író a bor oltárán bemutat. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Takarékos kifejtés, precíz arányérzék, stiláris fegyelem jellemzi a mindenekelőtt az életmű értékeinek és problémáinak súlyozásában jeleskedő pályarajzot, az ÉLET-KÉP sorozat kötetét. TARJÁN TAMÁS ÍRÁSA.
A krétaszagú, holt tudására rátarti, falusi övéi és családtagjai közé visszaforrni képtelen diák és a középkorias, tohonya parlagiság feszül egymásnak a vígjátékban. Ér-e valamit a lecke, amelyet kölcsönösen kapnak? A színiakadémistáknak mindenesetre jó lecke a darab. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
A mindössze hatvanoldalnyi vers-, szabadvers- és prózaversgyűjtemény olyan hatást kelt, mintha Isten és a versek beszélője közé kérdések, kételyek sötét holdja úszott volna be, mindkét irányban árnyékolva az Isten–ember kapcsolatot. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Boccaccio-zanza. Hét hölgy és három úr helyett hat ifjú és öt leány. Marton László és Hegedűs D. Géza színészosztályának vizsgája azon a felismerésen alapszik, hogy huszonéves korára egy dekameronja mindenkinek van. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Író a kiadóját, kiadó az íróját: szerencsés eset, amikor a két fél olyan harmonikusan találja meg egymást, mint Albert Gábor és a PONT Kiadó. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Centenáris Radnóti-kiállítás személyes rekvizitumok, tárgyi emlékek tárlói nélkül? A mozaikos installáció szinte csakis függőleges, mondhatni kétdimenziós felületei igazolják: így is célt lehet érni. TARJÁN TAMÁS ÍRÁSA.
Lógnak a szeren, és lóg rajtuk a szer. De az egy óra játékidő alatt nem lógnak el semmit, és nem lötyög egyetlen szerep sem. A Vas utcai Nádasdy Teremben igazi diákszínházi Karinthy-karinthkatúrát játszanak. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.