Egészen egyedi program, virtust és eksztázist ígérő fantáziacím, kellően virtuóz vendégszólista meg egy közönség, amely érezhetően büszke a zenekarára. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.
Túl sok újdonság ugyan nem derül ki Ron Howard életrajzi dokumentumfilmjéből, ám mi igazság szerint az eleven Luciano Pavarottitól is szinte mindig ugyanazt vártuk és reméltük: a életöröm ragályos boldogságát. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.
A margitszigeti (elő)bemutató félkésznek látszott, a Nagymező utcába beköltöztetve pedig félbehagyottnak és fájdalmasan megoldatlannak bizonyult az új Csárdáskirálynő. LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA.
Molnár Ördögének nem áll jól az öregedés – és a szabadtéri előadás. Pedig Mészáros Máté elbír a címszereppel, ám az csak akkor válhat mutatós attrakcióvá, ha a partnerek is hozzáteszik ahhoz a magukét. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.
A premier előtt órákkal megjelentetett, origós győzelmi jelentéssel meg az ugyancsak prompt, gúnyolódó mém-videóval ellentétben Vidnyánszky Attila margitszigeti Csárdáskirálynője nem készült el időre. S habár színházi életünkben (pláne szabadtéren) ez korántsem kivételes jelenség, de azért az ilyesmi ritkán válik ennyire látványossá. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.
A Dóm tér idei operaprodukciójának tenor főszereplőjét Radames románcáról, Szegedről, valamint a legkevésbé sem nagypapás munkatempójáról kérdeztük. LÁSZLÓ FERENC INTERJÚJA.
Mélyen zavarba ejtő előadást rendezett García Lorca „bemutathatatlan” darabjából Zsámbéki Gábor. Lehet, hogy a macskakörmöket akár el is hagyhatnánk? LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA.
A plakátfotón Eperjes Károly (mint Néri Szent Fülöp) mindkét kezét egyszerre emeli túlcsordulóan szeretetteljes intésre: ő és a színház tehát mindenkit időben figyelmeztetett. Ám van, amire mégsem lehet előre felkészülni. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.
Alföldi Róbert rendezése eleven színházi paradoxon: hatásos előadás – nem különösebben erős, izgalmas vagy jelentékeny főszereplőkkel. Sok a csend, sok a támadó látvány- és játékötlet, sok a hisztéria a budaörsi Elektrában. Néha túl sok. LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA.
Időről időre a másodvonalbeli operákat is érdemes elővenni, de ilyenkor valahogy mindenből több kell: tehetségből, kreativitásból, körítésből. Almási-Tóth András Gioconda-rendezése azonban mindössze a kismedencébe merészkedett be. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.
A művészetért és a szerelemért élt, akár Floria Tosca – csak épp az ő Cavaradossija egy bicskanyitogatóan alamuszi hajómágnás volt. Maria Callas civil és színpadi létezésének tragikumán nem fog az idő. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.
Az elfogult érdeklődés késztet többesztendős kutatásra, vagy épp fordítva: a többesztendős kutatás szüli a biográfusi elfogultságot? Így is, úgy is érthető és mélyen emberi a jelenség, amely ezúttal Alan Walker magisztrális Bülow-életrajzát teszi itt-ott sérülékennyé, s olykor megmosolyoghatóvá. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.
Az alapötlet remek, a cím telitalálat, a korismeret jeles rendű, a kutatómunka pedig dicséretes szorgalmú, ám e számos erény sajnos még együtt sem ad ki egy regényt. Lehet, hogy Vajda Pierre-nek inkább Jávor-biográfiát kellett volna írnia? LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA.
A címhez magyarázatul és mentség gyanánt: bizony ilyenek a poénok az Operettszínház idei utolsó nagyszínpadi bemutatóján. A Maya előadása felerészt élvezhető, ám a gyakori rossz pillanatokban mintha csak Kiss B. Atilla igazgatói pályázatának rosszalló kitételeit illusztrálná. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.
A jó színház mindenekelőtt az élet örök megoldhatatlanságáról mesél, és legfeljebb csak másodsorban valamely aktuális ügyről: valódiról, dőlt betűsről vagy idézőjelesről. A Radnóti új Osztrovszkij-előadása jó színház. LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA.