„Sanyi, vegye már elő a szolgálatiját és adjon le egy figyelmeztetőt!” A Csapd le csacsi emblematikus mondata nemzedékről nemzedékre száll. Talán már vannak olyanok is, akik úgy idézik ezt a felszólítót, hogy magát a filmet és benne ezt az emlékezetes jelenetet nem is látták. KŐHEGYI ILONA CIKKE.
Idén hatodik alkalommal rendezték meg a Toldi moziban a Nemzetközi Táncfilm Fesztivált, azaz az EDIT-et. Külön válogatásban nézhették meg az érdeklődők az előző évi magyar táncfilm-termést. KŐHEGYI ILONA ÖSSZEFOGLALÓJA.
A CinePécs ezúttal Közép-, Kelet- és Délkelet-Európa történelmére figyelt, s főként az identitás, a határok és a népek együttélésének problematikáját boncolgatta. A játék- és dokumentumfilmek mellett a Trieszti és a Verzió Filmfesztiválok anyagából is szemezgettek a szervezők. KŐHEGYI ILONA ÍRÁSA.
A CinePécs Német Filmnapok keretében olyan friss német munkákat nézhettek meg a fesztivállátogatók, melyek nem kerülnek be a magyar moziforgalmazásba. Nagy kár, mert két gyöngyszemre is akadtam közöttük. KŐHEGYI ILONA ÖSSZEFOGLALÓJA.
Anna Linsel és Rainer Hoffmann nagyon finom, pontos és értő filmet készített. A szerzőpáros láthatóan értette Pina Bauscht, a munkáját, sőt még a táncot is. Hiába csak rövid időre tűnik fel a nagyszerű koreográfus, a film mégis róla és az ő módszeréről szól. KŐHEGYI ILONA KRITIKÁJA.
Úgy tartják, hogy a perzsaszőnyegek egyik legfontosabb értékmérője a csomószám. Minél sűrűbb, annál értékesebb. Ezért aztán a sűrű és gyönyörű motívumokban gazdag Nők férfiak nélkül című film perzsaszőnyegként is megállná a helyét. KŐHEGYI ILONA KRITIKÁJA.
A tehetségét már a Sötétkékmajdnemfekete című első nagyjátékfilmjével bizonyító Daniel Sanchez Arévalo ezúttal sem tesz mást, mint azt vizsgálja, hogyan birkóznak meg az élet apró kihívásaival a hétköznapi emberek. KŐHEGYI ILONA KRITIKÁJA.
Lassan és finoman ejti rabul nézőjét Omri Givon első filmje, a Hét perc a mennyországban. Szinte észrevétlenül merülünk el benne, a végén pedig az élet nagy titkával szembesít, hogy a moziból kijőve, felidézve a látottakat, még sokáig keressük rá a magyarázato(ka)t. KŐHEGYI ILONA KRITIKÁJA.
Nem szokványos kritikusi feladat: szigorú szemmel ítélni egy ovisoknak szóló, egészestés rajzfilmről, amelyet alkotói eredetileg huszonhat részes tévésorozatnak szántak, s amelyről a próbavetítések után derült ki, hogy füzérként is remekül működik a célközöségnél. KŐHEGYI ILONA KRITIKÁJA.
A tetovált lány nem thriller, ahogy a forgalmazó mondja, hanem klasszikus oknyomozó krimi, s mivel a kritikusnak nem dolga, hogy kifecsegje a megoldást, a nézőnek azzal teszek jót, ha termékeny tudatlanságban hagyom a cselekményt illetően. KŐHEGYI ILONA KRITIKÁJA.
A horror tipikusan az a műfaj, amelyben a nézőkre gyakorolt hatást patikamérlegen szokás kiszámítani. Nem kell hozzá egyéb, mint néhány alsóbb kameraállás, sötétség, sejtelmes zene, néha kis csönd és egy jó maszkmester – a közönség fele máris riadtan takargatja a szemét. KŐHEGYI ILONA KRITIKÁJA.
A Vasember két évvel ezelőtt mindenkit levett a lábáról: nőket, férfiakat, sőt még a kritikusokat is. Bár a most mozikba kerülő folytatás alaposabban elmélyül a Marvel-univerzumban, a fő attrakció ezúttal is Tony Stark. KŐHEGYI ILONA KRITIKÁJA.
Az idei Titanicon ismét nagy számban képviseltették magukat a franciák, ami ezúttal azért is örvendetes, mert a megszokott Francia Filmnapokat ezen a tavaszon sajnálatos módon nélkülöznünk kell. KŐHEGYI ILONA BESZÁMOLÓJA.
A Grimm testvérek a XIX. században tették népszerű irodalmi mesévé Piroska és a farkas addig szájról szájra terjedő történetét. A Nem félünk a farkastól? című filmben a főszereplő kislány ennek kapcsán teszi fel a kulcsfontosságú kérdést: Miért nincs apukája Piroskának? KŐHEGYI ILONA CIKKE.
Werner Herzog Mocskos zsaruját megelőzte a rossz híre: Abel Ferrara már a forgatás alatt a pokolba kívánta 1992-es klasszikusának, a velejéig korrupt és gátlástalan, drogfüggő rendőr megváltástörténetének a remake-jét. KŐHEGYI ILONA KRITIKÁJA.