Szász János filmjeiben az egyént így vagy úgy, de mindig felőrlik a rendszer kíméletlen fogaskerekei. Ezúttal konok ikerpár próbálja szembeszegülésből és kompromisszumból kikavarni a túlélés varázsitalát. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
A néhai Bruce Lee egykori mestere reneszánszát éli Kínában: 2008 óta három filmet is szenteltek neki, most pedig a szemet gyönyörködtető lassított felvételek hongkongi rendezője is belenyúlt a témába. Kérdés, hogy minek? GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
A feszülettel való maszturbálásig fanatikus hit hegyek mozgatása helyett embereket gyötör az osztrák rendező értelmezésében. Seidl látlelete kegyetlen, visszataszító és teljes kiúttalanságot sugároz – a Paradicsom-trilógia második filmje. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
Élő tévéközvetítés a párizsi kommünről 1871-ből – munkások és burzsoák, republikánusok és monarchisták, szövetkezetek és vállalkozások, szexisták és feministák ütköztek az esetlenségében bájos Bánkitó fesztivál egyik szegletében. A középpontban egy monumentális pszeudodoku. GYENGE ZSOLT ÍRÁSA.
Szenvedélyes érzékiség és gyöngéd szépség kellemes egyvelege – tömören ezekkel a jelzőkkel írható le a francia rendező háromórás opusza. A pornográfia határát súrolóan explicit leszbikus szexjeleneteket is felvonultató film Cannes-ban megkapta az Arany Pálmát. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
Sziporkázó dialógusokkal és ritkán látható tudatossággal megkomponált képi világgal robbant be Paolo Sorrentino a cannes-i versenyprogramba. Már a szimulákrum sem a régi – panaszkodhatna a francia filozófus. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
Sok rutin után végre a Coen fivérek vették a fáradtságot és rendesen elkészítettek egy filmet. Az Inside Llewny Davis érzékenysége, kifinomultsága párját ritkító, és végre nem olyan harsány, mint az életmű néhány utóbbi darabja. Egyelőre vezeti a cannes-i kritikusok toplistáját. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
A leglátványosabb wuxiák világa keveredik a leghétköznapibb kínai valóság realizmusával korunk egyik legeredetibb kínai rendezőjének új filmjében. Az idei Cannes első szenzációja A bűn érintése. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
A filmtörténet legféktelenebb partijain evickélnek át a pénz, a szerelem és a múlt között vergődő hősök. A zseniális regény meglepően jó adaptációja elsősorban az eredeti szöveget, de rögtön utána a filmkészítőket dicséri. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
Az ellenállás melankóliája címet is ellophatná a fehérorosz Loznyica, ha egyáltalán hallott volna Krasznahorkairól. Kíméletlen filmjében a második világégés nagy hadszíntereitől távol csetlik-botlik az ellenállás három tétova bábuja. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
A nyitó film vetítésekor komoly aggodalom fogalmazódott meg bennem: mi van, ha ennél jobbat már nem látunk a fesztiválon? A versenyszekció végignézése után sajnos azt kell mondanunk, nem hogy jobbat, de még a The Master közelébe érő alkotást se láttunk. És ez nem a The Master-t dicséri. GYENGE ZSOLT ÍRÁSA.
Almodóvar kreativitása már egy ideje megkopottnak tűnik, legújabb művével azonban képes volt minden eddigit alulmúlni. A Szeretők, utazók paradox módon egy homofób, buta vígjáték, amin még nevetni is alig lehet. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
Nem sokat takaró bikinikbe bújtatott mellek és fenekek kavalkádja lepi el a vásznat az amerikai kultrendező új filmjében. De a látszat most is csal: ez nem az a tinifilm, Harmony Korine pedig egyre közelebb kerül egy remekműhöz. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
Nyolc pályakezdő rendező szkeccsfilmet készített Budapestről. A gond csak az, hogy nem sok fogalmuk van róla, és néhány kivételtől eltekintve láthatólag nem is érdekli őket más önmagukon kívül. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
Őrület vagy zsenialitás? Paranoia vagy megszállottság? Bruno Dumont francia rendező a tragikus sorsú szobrásznő, Camille Claudel történetét viszi filmre. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.