A művészházaspár folytatta februárban megkezdett Bach-Bartók sorozatát. A Gyermekeknek III-IV. füzete után Bach Négy duó (BWV 802-805) című műve és a C-dúr versenymű két zongorára (BWV 1061) hangzott el. A múltkori lelkesedés után ezúttal az erős csalódottság hangján kell szólnunk. CSONT ANDRÁS KRITIKÁJA.
Az öregebbek még emlékezhetnek Pernye András zenetörténeti előadásainak állandó nyitó mondatára: Bartók előtt két magyar zeneszerző volt, Liszt Ferenc és Bakfark Bálint. Ideje volt hát, hogy Fajth Tibor romantikus ábrázolása után újabb regény szülessék Bakfark életéről. CSONT ANDRÁS ÍRÁSA.
Marc Minkowski és Les Musiciens du Louvre (Grenoble) nevű gárdája talán magukévá tették Marx ismert mondását, miszerint az emberiség szeret nevetve megválni a múltjától. Ennek jegyében ismét fergetegesen vidám koncertet adtak a Tavaszi Fesztiváltól búcsúzva. CSONT ANDRÁS KRITIKÁJA.
Bartók születésnapján a legnagyobb magyarhoz méltó koncertet adott a Nemzeti Filharmonikusok élén Kocsis Zoltán. A Hegedűverseny szólóját Kelemen Barnabás játszotta, A Kékszakállú herceg vára szerepeit Wiedemann Bernadett és Fried Péter énekelte. CSONT ANDRÁS KRITIKÁJA.
Még a nem vallásosak is megtértek egy-egy könnycsepp erejéig a John Eliot Gardiner által vezényelt Bach János-passiót hallgatva Húsvét vasárnapján. Vagy pogány módon szólva: igaza volt Arisztotelésznek, létezik katarzis. CSONT ANDRÁS KRITIKÁJA.
Wagner ájtatos ünnepi színjátékát Mikó András rendezésében 1983-ban mutatták be az Erkel Színházban, vagyis az előadás éppen huszonöt éves. Ez valószínűtlen, amint az is, hogy voltaképpen még mindig működőképes. CSONT ANDRÁS KRITIKÁJA.
Ismét Richard Strauss volt az egyik főhőse a Tavaszi Fesztivál soros koncertjének, ám ezúttal a Bayerisches Staatsorchesternél sokkal jobb gárda, a Budapesti Fesztiválzenekar játszott. CSONT ANDRÁS KRITIKÁJA.
Kent Nagano vezényletével a Bayerisches Staatsorchester adott Richard Strauss és Beethoven hőseiről szóló műsort a Művészetek Palotájában, ezzel megkezdődött a Budapesti Tavaszi Fesztivál. És noha korántsem volt problémamentes a koncert, soha rosszabb indulást, ahogy mondani szokták. CSONT ANDRÁS ÍRÁSA.
Déry Tibor híres novellájának címénél aligha akad plasztikusabb jellemzés arra a produkcióra, amelyet Ton Koopman az Amszterdami Barokk Zenekar és Kórus élén bemutatott a LOW Fesztivál záróestjén. CSONT ANDRÁS KRITIKÁJA.
Két Bartók-mű között Johann Sebastian Bach háromszólamú invenciói – már nem járhatunk rosszul. De Klukon Edit és Ránki Dezső zongoraestje nemcsak ezért vált felejthetetlenné. CSONT ANDRÁS KRITIKÁJA.
A Liszt Ferenc Kamarazenekar fennállása 45. évfordulóját három koncerttel ünnepli idén. Az első est méltó volt az együttes régi nagy híréhez. Szólistaként a fiatal csellista, Várdai István lépett föl. CSONT ANDRÁS KRITIKÁJA.
Hollerung Gábor vezényletével a Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar, az Angelica Leánykar és a Honvéd Férfikar Gyöngyösi Levente Istenkép című, Szőcs Géza verseire írt kantátáját adta elő a Zeneakadémián január 27-én. Tanulságos délelőtt volt. CSONT ANDRÁS KRITIKÁJA.
A Perényi Miklós 60. születésnapjára rendezett sorozat első matinéján Bach, Mendelssohn, Janáček és Beethoven csellóra és zongorára írt műveit hallhattuk Schiff András közreműködésével. Nagyszerű darabok, remek, olykor kimagasló előadásban. Soha rosszabb évnyitót! CSONT ANDRÁS KRITIKÁJA.
Három fontos korai művel folytatódik a Bartók Új Sorozat. Két régebben készült felvétel mellé egy vadonatúj kapcsolódik, melyen az „ifjúkori” Hegedűversenyt Kelemen Barnabás játssza, a Nemzeti Filharmonikusok élén Kocsis Zoltán áll. CSONT ANDRÁS KRITIKÁJA.
A 150 éve született Edward Elgar tiszteletére adott hangversenyt a MÁV Szimfonikus Zenekar Takács-Nagy Gábor vezényletével, az angol kismester Gordonkaversenyét Perényi Miklós játszotta. A műsor második részében Antonín Dvořák 8. szimfóniája hangzott el. CSONT ANDRÁS KRITIKÁJA.