Nagyjából köztudomású – és ezt részleteiben vagy egészében mind a Fővárostól, mind a múzeumtól megerősítették –, hogy a sorrend így nézett ki: mivel a Főváros, pontosabban Karácsony Gergely kezdettől fogva rossz viszonyban volt Népessy Noémivel, a Budapesti Történeti Múzeum főigazgatójával, megkeresték Csorba Lászlót, és ehhez igazították a procedúrát. A sajtó a főigazgató centralizálási törekvéseit, a múzeumban kialakult bizonytalanságot, a munkatársak egzisztenciális félelmét, a toxikus légkört emlegeti.
Népessy Noémivel a szakmai bizottság döntése után, de még a közgyűlés döntése előtt beszélgettem. Interjúra készültünk mindketten, aztán már a beszélgetés közben kiderült, hogy néhány érintettet meg kell keresnem, ezért a riport felé kanyarodtunk.
Többekkel beszéltem – mind a múzeumból, mind a Fővárostól –, akik név nélkül mondták el a véleményüket. A Főváros sajtóosztálya azzal próbált meg lepattintani, hogy majd a közgyűlés után kerítenek valakit, aki beszél – de engem pont előtte érdekelt volna egy helyzetelemzés arról, hogy mi vezetett a Főváros szerinti „áldatlan állapothoz”, zűrzavaros, sőt, „toxikus” helyzethez.
Vármúzeum
A pályázatot három évre írta ki a Főváros, ami a kiszemelt főigazgató életkorát tekintve érthető, hiszen Csorba László az állás betöltésekor 72 éves lesz. Nemigen hihető, hogy három év elegendő egy múzeum új pályára állításához vagy fellendítéséhez, vagyis Csorba feladata alighanem az égető problémák megoldása lesz, mégpedig nyilván a Főváros preferenciái szerint. A kérdés már csak az, hogy a Főváros kire, illetve milyen tudásra, ismeretre támaszkodik a preferenciái kialakításakor. Körültekintőnek, sokoldalúnak, békéltetőnek, pártatlannak ezt a támaszkodást nem nevezném, az biztos.
Égető problémából van elég, külső és belső is. Ami az előbbit illeti, szabad és laikus szemmel is jól látható: elég volt végigmennem a Dísz tér felől a múzeum törzshelyéig, az E épületig, hogy világos legyen: ezt a múzeumot pillanatokon belül kipenderítik a Várból. (És akkor előállhat az a vicces helyzet, hogy a Vármúzeum nem a Várban, hanem például valahol Pesten lesz.) És ha ehhez hozzáteszem, hogy L. Simon László újabban a budapesti régészeti feltárások Nemzeti Múzeum alá rendelése érdekében lobbizik, és esetleg sikerrel jár, akkor a Budapesti Történeti Múzeum, amely jelenleg a Vármúzeum, az Aquincumi Múzeum, a két főosztályt, az újkori várostörténetit és a képzőművészetit, azaz a Fővárosi Képtárat magába foglaló Kiscelli Múzeum (amelynek nagy sikerű Mácsai István-életműkiállításáról videót készítettünk) és a Budapest Galéria együttese, máris megszabadul egyik tagmúzeumától, az Aquincumitól. És ha azt is hozzáteszem, hogy a Budapest Galéria (ki tudja, hol van éppen?) szinte eltűnt a múzeumi térképről, amióta kirakták előbb a Klotild Palotából, majd a Bálnából is (és a Lajos utcába szorult vissza), akkor látható, hogy benne van a pakliban az intézmény feldarabolása. Ez nyilván nem érdeke a Fővárosnak, de ettől a kormány bárhogyan (háborús veszélyhelyzet, kiemelt jelentőségű akármi) megteheti, vagyis az önkormányzat jobban jár, ha kiprésel a kormányból valamilyen ellenszolgáltatást, vagyis alkut.
A meglehetősen felületes, többnyire egyoldalú információkon alapuló sajtómegjelenések többsége ugyanazt a narratívát tolja: Népessy Noémi Tarlós embere, a jelenlegi városvezetéssel ezért rossz a viszonya, ráadásul centralizáló tevékenységével fontos jogköröket vont el a tagmúzeumoktól, személyi konfliktusokat generált, és fokozatosan ellehetetleníti a múzeum működését.
– Érdekes, hogy ez a mostani forgatókönyv mintha egyszer már lejátszódott volna: amikor ön lett a főigazgató, 2019-ben – mondom Népessy Noéminek.
– Igen, így van – felelte. – Akkor Farbaky Péter volt a főigazgató, és a mandátuma 2018. december 31-én lejárt. A Tarlós István-féle városvezetés nagyon elégedetlen volt azzal, hogy a BTM nem jelenik meg sehol, hogy szinte láthatatlan a városban, és nagyon szerettek volna egy olyan főigazgatót, aki menedzserszemlélettel változtat ezen. Kiírták a pályázatot, majd miután csak Farbaky Péter pályázott, érvénytelennek minősítették. És eltolták időben az egészet; közben castingoltak, megtaláltak engem. Tehát lehetett tudni, hogy milyen jellegű pályázatot kell beadni, és ha azt a pályázatot én beadom, akkor meg is fogom nyerni. Éppen úgy zajlott, igen, ahogy most Csorba tanár úr pályázott, mert ő is tudja kezdettől fogva, hiszen a Főváros kereste meg őt, hogy ha pályázik, meg fogja nyerni. Akkor a fővárosnak az volt az elképzelése, hogy reformot, modernizációt, 21. századi múzeumot szeretne. A mostani narratíva szerint viszont Csorba tanár úrtól konszolidációt várnak.
Az egyik konfliktus
– Mit kell konszolidálni?
– Hát ez nagyon jó kérdés, bár szerintem a helyzetet nem innen kell megközelíteni.
– Állítólag itt belül elégedetlenség van, konfliktusok vannak, de nyilván van mögöttük néhány konkrétum: kit váltott le, kit rúgott ki?
– A munkavállalók 95 százaléka teljesen normális menetben dolgozik. Viszont van két ember, akiknek a mandátuma lejárta után nem hosszabbítottam meg a kinevezését. Az egyik Rostás Péter, aki főigazgató-helyettes volt, újkori főigazgató-helyettes és a Kiscelli Múzeum igazgatója. Őt nem hosszabbítottam meg 2020 végén.
– Miért? Többekkel beszélgettem, közvetlen kollégájával is, és mindenki azt mondja, hogy kiváló szakember. Ráadásul nyakig benne volt a Szent István-terem felépítésében, vagyis a Várkapitánysággal is együtt dolgozott, sőt, a nemzeti kastélyprogramban is fontos szerepet visz; azt olvastam, hogy ő volt a bajnai kastély felújításának a kurátora. Ez a kapcsolat akár a múzeum hasznára is lehetne, például a Kiscelli épületének – ami maga is egy kastély – a felújításánál, pontosabban annak anyagi hátterénél. Ráadásul mind a Fővárosnál, mind itt mindenki fontosnak tartotta megemlíteni, hogy Rostás Péter Karácsony Gergely jóbarátja, és önnel ellentétben neki bármikor szabad bejárása van hozzá. Vagyis mind szakmailag, mind diplomáciailag fontos partnere lehetett volna, nem?
– De nem lett, mert még 2019-ben, alig félévvel a kinevezésem után bement Karácsony Gergelyhez azzal, hogy itt van egy olyan igazgató, akit még az előző városvezetés nevezett ki, és egyébként is reformokat akar, és nem szimpatikus, és nagyon jó lenne tőle megválni. De akkor a teljes szakma – jobboldaltól a baloldalig, tehát pártállástól függetlenül – mögém állt, és végül 2019 decemberében nem került a közgyűlés elé ez az előterjesztés. De a rossz viszony ettől kezdve adott volt.
Ezt az incidenst – vagyis azt, hogy Karácsony Gergely a hivatalba lépése után nem sokkal megpróbálta volna leváltani a főigazgatót – mások ugyanígy mesélték el, a BTM-en belül és kívül is. Volt olyan, a múzeumi körökben jártas jeles fővárosi értelmiségi, aki egyrészt igyekezett lebeszélni Karácsonyt erről, másrészt erőteljesen próbálta elérni, hogy a két fél – Karácsony és Népessy – beszéljen egymással.
– És beszélt Karácsony Gergellyel?
– Vele összesen háromszor találkoztam; egyszer egy városdiplomáciai fogadáson még 2019 telén, és kétszer egy-egy kiállításmegnyitón. Amikor megválasztották főpolgármesternek, írtam neki, meghívtam ide a BTM-be, együttműködést ajánlottam, hiszen a főváros egyik fontos intézménye vagyunk, de nem válaszolt erre a levélre egy árva szót sem. És ez nagyjából a mai napig így van. Tehát amit ő a Budapesti Történeti Múzeumról, annak a működéséről, az ügymenetéről, a belső dolgairól, a valós vagy vélt konfliktusairól tud, azt nem tőlem tudja, hiszen engem soha nem kérdezett meg arról, hogy ezek igazak-e vagy sem.
Ez annál is érdekesebb, mert a főigazgató munkáltatója a főpolgármester; vagyis, gondolom én, ha bármi gond van az intézményben, akkor nyilván behívja, berendeli, megkérdezi a főigazgatót. És nemhogy ez nem történt, hanem épp fordítva: a teljes elzárkózással a főpolgármester máris közvetlenül rossz helyzetet teremtett az intézményben, hiszen a főigazgató egyetlen percig sem élvezte a munkáltató bizalmát, sőt.
Bősz Anett főpolgármester-helyettes – aki csak később, Gy. Németh Erzsébet távozása után került a pozícióba és lett a kultúráért is felelős – elmondása szerint szintén többször próbálta összehozni a két embert, és nem Népessyn múlt, hogy nem sikerült: Karácsony Gergely mindvégig elzárkózott a személyes találkozótól. – Én viszont sokszor beszéltem Népessy Noémivel – mondja. – Eleinte kifejezetten jó viszonyban voltunk, de aztán ahogy a helyzet elmérgesedett, ez a jó viszony elhalt. Korábban volt egy petíció, aztán feljelentgetések jöttek, és úgy tűnt, hogy egyre mélyül néhány személyi konfliktus.
Valóban. Az egyik személyi konfliktus szereplője a főigazgató és Rostás Péter, a volt újkori főigazgató-helyettes, valamint a Kiscelli Múzeum volt igazgatója. Megkerestem őt, de erről, vagyis személyi dolgokról illetve konfliktusokról nem volt hajlandó beszélni. Annak ellenére sem, hogy a Főváros egyre inkább őt és szövetségeseit tekintette tárgyalópartnernek a BTM-mel kapcsolatban.
Kiscelli Múzeum
Rostás főigazgató-helyettesi megbízatása 2019 végén lejárt, de a Szent István-terem és a déli összekötő szárny építésében játszott szerepe miatt a Várkapitányság kérésére 2020 végéig meghosszabbította a főigazgató.
– Utána viszont, az addig történtek miatt nem szerettem volna vele dolgozni, mert egy főigazgató-helyettesi pozíció szerintem bizalmi pozíció – mondja Népessy. – Írtam Karácsony Gergelynek, kértem, hogy Perényi Rolandot nevezze ki főigazgató-helyettesnek. Erre kaptam választ: azt írta, hogy hozzájárul ahhoz, hogy kinevezzem Rostás Pétert öt évre. Én is válaszoltam neki, hogy köszönjük szépen, de nem kértem a hozzájárulását Rostáshoz. Az újkori főigazgató-helyettesi pozíció azóta nincsen betöltve. Ő másra nem volt hajlandó rábólintani, én meg Rostással nem akartam dolgozni.
Mivel a főpolgármester a főigazgató munkáltatója, neki kell jóvá hagynia a főigazgató által kinevezett gazdasági igazgatót és a két helyettest.
Valamivel később Rostás igazgatói mandátuma is lejárt – de arra a posztra Népessy Noémi saját hatáskörben ki tudta nevezni Perényi Rolandot. Ezzel persze a probléma – és a személyi konfliktus – nem oldódott meg.
A másik konfliktus
A másik, a régészeti főigazgató-helyettes Láng Orsolya volt; a történet pikáns eleme, hogy Népessy főigazgatói kinevezése az ő ötlete volt, hiszen az Aquincumi Múzeum igazgatójaként jól ismerte az akkor még az Óbudai Múzeum igazgatójaként dolgozó Népessyt. Ő javasolta Bús Balázsnak, a kerület polgármesterének, és Szentkirályi Alexandrának, rajta keresztül pedig Tarlósnak, hogy Népessyt keressék meg.
„2015-2016-tól ismerjük egymást, számos kiállításmegnyitón, közös kerületi kulturális rendezvényen és múzeumigazgatói konferencián találkoztuk, sőt az aquincumi csapattal együtt príma tárlatvezetésben volt részünk az Óbudai Múzeumban, amelyet Népessy Noémi tartott” – írja kérdésemre válaszul Láng Orsolya. „Nagyra értékeltem (és értékelem most is) azt a munkát, amellyel Noémi az Óbudai Múzeumból igazán korszerű és érdekes múzeumot csinált. Éppen ezért is gondoltam a 2018-as BTM-es főigazgatóváltás során, hogy az ő friss, menedzserszemléletű múzeumvezetői attitűdje jól jönne az intézményünknek, amelyre – és ezt senki sem vonta/vonja kétségbe – valóban ráférne a reform, a megújulás.
Noémihez nagy reményeket fűztünk mindannyian, akik évtizedek óta itt dolgozunk és ismerjük a múzeum erősségeit, de a gyengeségeit is. A jól induló közös munka azonban viszonylag gyorsan kezdett problémákat mutatni: többszöri győzködésem ellenére sem mutatott érdeklődést az ásatások iránt, illetve arra is többször próbáltam rávenni, hogy jöjjön ki Aquincumba, látogassa végig az épületeket, irodákat, ismerkedjen meg a dolgozókkal (mert ez a jó közös munka egyik alapja – szerintem), és nézze meg, hogy működnek a tagintézmények. Sajnos, ezek a próbálkozások rendre elhaltak, mivel ezekre – elmondása szerint – nem volt ideje. Ahogy arra is mindössze egyetlen alkalommal sikerült Sárosi Edittel rávennünk, hogy üljön be a heti rendszerességgel tartott régészeti egyeztetésre, ahol az aktuális ásatások ügyeit, problémáit vitattuk meg a régészeti főosztályok vezetőivel.”
Értem, hogy mindenki a hozzá legközelebbi problémát érzi a legfontosabbnak – ez természetes. Láng Orsolya több mint két évtizede dolgozik az Aquincumban, és sem a szakértelme, sem az elhivatottsága, de az odaadása sem lehet kérdéses: neki az Aquincumi Múzeum a legfontosabb. Népessy szerint az előző főigazgató, Farbaky Péter sem járt Aquincumban – persze ettől ez még nem helyes, és joggal fájhat az ott dolgozóknak.
Láng Orsolya: „Mindezek ellenére úgy véltem, hogy ezek kezdeti nehézségek, és ha belerázódik, akkor talán majd több figyelmet tud szentelni ezekre is. Nem így történt. 2020 vége felé értesültünk arról, hogy Noémi elkészítette az intézmény új SzMSz-ének tervezetét. Ebben – legnagyobb megdöbbenésemre – számos furcsaságot láttam: egyrészt eltűntek belőle a tagintézmények, helyettük csak „osztályok” lettek volna (pl. ókortörténeti, őskori, újkori stb.), másrészt a régészeti tevékenység, amely a BTM tevékenységének közel 60%-át teszi ki, azaz nagyon fontos, mind szakmai, mind financiális szempontból – ennek a pozíciónak felelt meg évtizedeken át a képviselete is (régészeti főigazgató-helyettesi szinten) –, szintén eltűnt volna. Helyére a „régészeti igazgató” lépett volna, középvezetői szinten. A legmagasabb szinteken csak a jogi és marketingvezetők maradtak volna, illetve egy általános főigazgató-helyettes. Ezen a ponton kerültünk egy platformra Rostás Péterrel (akivel egyébként szakmai szempontból viszonylag kevés kapcsolódási pontunk volt és van), aki akkor még újkori főigazgató-helyettesként ugyanezeket a problémákat észlelte. A centralizálási tervben rejlő veszélyeket először megpróbáltuk házon belül tisztázni, leírtuk az aggályainkat Noéminek, illetve próbáltuk személyesen is elmondani. Egy alkalommal Rostás és én négy órán át magyaráztunk, rajzoltunk, győzködtük, próbáltunk alternatívákat vázolni neki, sikertelenül. Megpróbáltuk megértetni, hogy a BTM-t nem vasgolyóval kell megreformálni: ez egy 130 éves, különböző profilú, lokációjú és feladatú tagintézményekből álló konglomerátum, amelyet nem lehet egy csapással multicéggé változtatni. Valóban vannak olyan területek, ahol lehetne racionalizálni, de azt is átgondolva, mások véleményét kikérve kell csinálni.”
Miközben teljességgel értem, hogy a múzeum tagintézményeinek vezetőit csöppet sem érdekli a főigazgató és a főpolgármester közötti méltatlan viszony és állapot, sem annak óhatatlan hatása az előbbi tevékenységére, a tárgyalások kudarcából, a légkört uraló gyanakvásból is juttatnék egy tetemes részt a fővárosnak… Mindez azonban mégiscsak a múzeumon, annak munkatársain és tevékenységén csapódik le.
Népessy joggal érzi méltatlannak a főváros – konkrétan Karácsony Gergely – vele kapcsolatos bánásmódját, és némileg érthető, ha ettől egyrészt gyanakvóvá válik a vezetőtársaival szemben (akik között vannak, akik közvetlenül alakítják a főpolgármester Népessyvel kapcsolatos véleményét), másrészt minden kritikát, észrevételt személyes sértésnek tekint.
– Amikor idekerültem, értelemszerűen Láng Orsolya főnöke lettem, ő teljes jogkörrel és hatáskörben ellátta a régészeti feladatokat. Száz százalékig megbíztam benne, és nyugodt voltam afelől, hogy a régészeti területen nincsenek problémák – mondja Népessy Noémi.
Aquincumi Múzeum
Egy, a BTM különböző folyamataira, egységeire rálátó, régóta az intézményben dolgozó munkatárs szerint ugyancsak az SzMSz átírása volt az egyik első komoly konfliktus. „2020-ban Népessy Noémi új SzMSz-tervezetet készített, ami a főigazgatói pályázatában is lefektetett célok mentén egységesítésre, a párhuzamosságok felszámolására és bizonyos szervezeti egységek (elsősorban a közönségkapcsolat, illetve a marketing) centralizációjára épített. Minden dolgozóval természetesen nem folyt ez ügyben egyeztetés, de a felső vezetők véleményezhettek; ha nem így lett volna, Láng Orsolya és Rostás Péter sem ismerhette volna ennek tartalmát. Ez viszont, bár tudomásom szerint nem jutott el végleges változatig, a mai napig csak tervezet maradt, Láng Orsolya és Rostás Péter ellenállásával találkozott, akik a munkatársaik és a fenntartó, a fővárosi önkormányzat felé folytatott kommunikációban a tagintézmények autonómiájának megszüntetéseként sőt, a BTM-et veszélyeztető központosítási törekvésként interpretálták, és titokban alternatív SzMSz-tervezetet készítettek, ami az általuk vezetett tagintézményeknek jóval nagyobb (részben gazdasági) önállóságára épített. A BTM Üzemi Tanácsa egyébként már 2021. február 6-án többek közt arról tájékoztatta a dolgozókat, hogy „egyelőre nem született megállapodás az új SzMSz ügyében, ezért a jelenlegi SzMSz van és marad érvényben, de a jogszabályi átvezetést mindenképp végre kell hajtani. Megtudtuk, hogy a Főigazgató Asszony és a tagintézmény-vezetők eddig nem tudtak megállapodni az új szervezeti egységek kialakításával kapcsolatban. Az SzMSz aktualizálása után lehetőség nyílik a Kollektív Szerződés újratárgyalására is a helyi szakszervezettel.” Végül egyik tervezetet sem fogadta el a fenntartó, jelenleg is a korábbi SzMSz van érvényben.
Láng Orsolya: „Amikor tehát a tervezett SzMSz kapcsán a személyes meggyőzés nem vezetett eredményre, arra jutottunk, hogy megkérjük a fenntartót, próbáljon meg közvetíteni az ügyben. Erre sor is került, Gy. Németh Erzsébet akkori kulturális főpolgármester-helyettes asszony közreműködésével, de sajnos sikertelenül zárult, és ettől kezdve a főigazgató asszony személyes kérdésként kezelte az SzMSz-problémát. Később további verziókat is készített, de érdemben azok sem különböztek, a cél változatlanul az erős centralizálás lett volna.
A probléma tehát ebben gyökerezik, amely – még egyszer hangsúlyoznám – nem személyes, hanem kizárólag szakmai jellegű. Én bármikor kész voltam leülni és megbeszélni ezeket a problémákat (legutóbb Bősz Anett főpolgármester-helyettes asszony hívott össze egyeztetést), személyes problémám sosem volt Noémivel.”
– Láng Orsolya régészeti főigazgató-helyettesi megbízatása 2022. szeptember 30-án járt le. Előzőleg a vezetői értekezleteken többször kijelentette, hogy nem kíván tovább régészeti főigazgató-helyettes lenni, mert ott van neki az Aquincumi Múzeum igazgatói pozíciója, és a terepen szeretne dolgozni – mondja Népessy Noémi.