Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

ÁZSIAI ÁZSIÓ

A Tigris éve szekció / Titanic Nemzetközi Filmfesztivál 2010
2010. ápr. 23.
A Tigris éve két dezertőr katonát, egy jól tejelő holland szarvasmarhát, egy zaklatott taxisofőrnőt és egy identitását kereső tajvani atlétalányt hozott számunkra a Titanicon. HUNGLER TÍMEA ÖSSZEFOGLALÓJA.

A Titanic Filmfesztivált a kezdet kezdetén (lassan már húsz éve) úgy tartottuk számon, mint azon eseményt, ahol a távol-keleti mozizás fanatikusai végre a magyar gyöngyvásznon is láthatják, hogy mi újság Ázsia filmgyártásban, mik azok az aktuális trendek, melyektől a hollywoodi mainstream a vérfrissítést reméli, urambocsá nyeri. Azóta sem telt el olyan év, hogy egy hongkongi, egy tajvani, egy koreai vagy egy japán film ne tűnt volna fel a programban, vagy töltött volna ki egész, a távol-keleti filmeknek szánt szekciót.

Aratás
Aratás

Az idei ázsiai mozikat A Tigris éve címszó alá gyűjtötték a szervezők, igaz, más szekciókban is bukkantak fel olyan alkotások (Vergődés, Élet és halál városa, Szimbólum, Száguldó teknős), melyek simán befértek volna ide is. Persze csak abban az esetben, ha a gyártó ország szerint értelmezzük a csoport elnevezését, és nem a kínai horoszkópot vesszük alapul, mely azt állítja a Tigris évében születettekről, hogy kemény harcosok, igazi küzdők. Akárcsak a hősei annak a négy távol-keleti (két kínai, egy hongongi-kínai, egy tajvani) mozinak, melyeket figyelemmel kísértünk a programból. Az Aratás, A tehén, A szerelem és halál egyenlete valamint a Yang Yang vegyes benyomást hagyott maga után – két bájos (A tehén, Yang Yang), egy közepes (A szerelem és halál egyenlete) és egy gyenge filmet (Aratás) láthattunk.

Az Aratás és A tehén című filmeket nem csupán az hozta közös nevezőre, hogy mindkét alkotás Kínában készült, hanem az is, hogy a szekció két történelmi-kosztümös filmjét tisztelhettük bennük – az előbbi a polgárháború sújtotta ókori Kínában, míg az utóbbi a második világháború idején, a japán invázió alatt álló országban játszódik.

Aratás
Aratás

Az Aratás képi világa leginkább egy kápráztatóan színes Kodak-reklámra emlékeztet: az arany búzamezőket lágyan borzolja a szél, a köd misztikusan beburkolja a bambuszerdőket, a kardok pengéjén megtörik a napsugár. Mindez vitathatatlanul szép, csak kissé öncélú, ahogyan az is, hogy a történetet az öt elem alapján öt fejezetre osztotta a rendező (Fém, Víz, Fa, Tűz, Föld) – ha nagyon akarom, megmagyarázhatom, hogy miért, de sokkal inkább a formalizmust, mint a jelentést látom benne. A film elvileg történelmi mozi, a gyakorlatban azonban semmit sem tudunk meg belőle a kínai történelemről azon kívül, hogy két városállam egymással szemben áll. Ez nem is volna gond, ha a magánéleti szál elég drámai vagy érdekfeszítő volna, de a viccesnek szánt, ám roppantul idegesítő dezertőr párosunk (Jue Huan, Jiayi Du) mellett, akik a nők ellenséges városában vernek tanyát, csak ez utóbbiak állandó visítozása marad meg az emberben a film után. No meg az, hogy valószínűleg át kellene éreznünk a két katonaszökevény drámáját, nemkülönben a kijátszott, megvezetett asszonyokét (élükön az uralkodónővel, Livel – Bingbin Fan), de ez nagyon nem megy.

A tehén
A tehén

Megy viszont a másik kínai opusz, A tehén esetében, mely kifejezetten jól sikerült vállalás, és az érzékenyebb lelkeknek akár még könnyeket is csalhat a szemébe. Már a felütés is nagyon hatásos: egy torzonborz, kétségbeesett figura (a kínai George Clooney-ként számon tartott Bo Hunag remek megformálásban) egy kísértetfaluban rohangál le-föl, kétségbeesetten keresgélve a lakosokat, akikre végül egy tömegsírban talál rá. A második világháborús mészárlás egyetlen túlélője főhősünk és egy hatásos belépővel megjelenő tehén, amit (de alakítását látva nyugodtan használhatunk esetében is személyes névmást) a kommunista hadsereg bízott a településre. A flashbackekből kiderül, hogy ki is ő: holland import, aki kétszer akkora és kétszer annyi tejet ad, mint a kínai társai. A film ügyesen váltogatja a hangnemeket, hol teljességgel abszurd, amit látunk, hol megható és bájos, hol bohózatszerű, hol kifejezetten tragikus – a rendező (Hu Guan) arányérzéke kiválóan működik: pont olyan ügyesen bontja ki a flashbackekből a falu és a tehén múltját és keveri azokat a jelen képeivel, ahogyan a hangulatokat is mesterien vegyíti egymással. Mindehhez egy nagyon modern, monokróm képi világ kapcsolódik, furcsa látószögekkel, gyakori kézikamerázással, izgatott vágásokkal, ami nagyon jól passzol a szürreális, mágikusan realista történethez.

A szerelem és halál egyenlete
A szerelem és halál egyenlete

A hongkongi-kínai film, A szerelem és halál egyenlete lendületes mozi, jó színészekkel, csak valahogy a történet nem áll össze egységes egésszé. Mondhatnánk, hogy a dél-ázsiai Ütközéseket látjuk – a cselekmény zöme a kunmingi autópályákon játszódik, a különböző környezetből jövő, más-más motivációkkal bíró szereplőket egy-egy „becsapódás” kapcsolja össze egymással. Az idézőjel nem véletlen: a film során nem egy karakter veti magát a mélybe a felüljáróról, és végzi be a földi pályafutását egy autó motorháztetőjén landolva.

A sztori abszolút főszereplője egy láncdohányos, csupa ideg taxisofőr lány, Li Mi (Zhou Xun), aki négy éve keresi titokzatos körülmények között eltűnt kedvesét, különböző teóriákat, matematikai képleteket gyártva arról, hogy a rendszeresen érkező levelek alapján mégis hol lehet. A véletlenek sora és néhány utas, akikről később kiderül, hogy kisstílű gengszterek, persze összehozza végül a férfival, aki azonban tagadja, hogy ismerné a lányt. Közben a hullák száma egyre szaporodik, kapunk egy emberrablást is, némi kábítószer-csempészetet és melodrámai szerelmi ömlengéseket. Ezek így együtt valahogy hatástalanítják a fő szálat – mire elkezdené a közönséget érdekelni, hogy miért nem hajlandó a volt barát felismerni az egykori szerelmét, már olyan hosszan néztük az emberrablásos szcénát, hogy mire visszatérünk a kiindulóponthoz, az tökéletesen jelentőségét veszíti. 

Yang Yang. A képek forrása: Titanic Nemzetközi Filmfesztivál
Yang Yang (A képek forrása: titanicfilmfest.hu)

A Yang Yang című tajvani mozi ezzel szemben komoly tétekkel játszik. A történet bájos eurázsiai főhősét, Yang Yangot (Yung-yung Chang) egyedülálló anya nevelte, a fotós francia papa hamar eltűnt a képből. A mozi elején viszont az atlétalány esélyt kap egy harmonikus családi életre: az anyja újraházasodik, ráadásul Yang Yang edzője vezeti őt az oltárhoz, aki a legjobb barátnője, Xiu-ru (Sy-huoy Her) édesapja is. A krach egy férfi képében azonban sajnos beüt – Xiu-ru barátja, Shawn (Chang Ruei-jia) beleszeret Yang Yangba, és a lány sem tud idővel megálljt parancsolni az érzéseinek. A lebukás felborítja minden szereplő életét – a mozi második fele hősnőnket új szerepkörben mutatja meg: az egykori atlétalány igent mond egy ügynöknek, elhagyja az otthonát, és modellkarrierbe kezd. 

A film címe nem véletlenül a hősnő neve – a tajvani mozi a botlásain és az újrakezdéseken keresztül követi nyomon a lányt, akit legalább olyan megértéssel és szeretettel ábrázol, mint a többi szereplőt, akik mindannyian megszenvedik a döntéseiket. A csendes kis atmoszférikus alkotásban nincsenek nagy csavarok vagy bombasztikus végkifejlet, a drámákat gyakran egy-egy pillantás jelzi csak. A vásznon egy lány útkeresése, felnőtté válása pereg, akinek legalább olyan problémát okoz, hogy a vágyainak nem tud irányt szabni, mint az, hogy elfogadja a francia gyökereit, vagy hogy otthagyja az otthonát. A lírai befejezés, hogy megint felveszi a futócipőjét, és magányosan rója a pályán a köröket, éppen azt bizonyítja, hogy megtanulta a leckét: történjék vele bármi, az a bizonyos belső mag sérthetetlen marad, mindig lesz hová visszatérnie, és lesz, amiből erőt meríthet.
 
Kapcsolódó cikkeinket és a támogatás adatait a TITANIC 2010 gyűjtőlapon olvashatják.  

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek