2017. szeptember 18.
Á: Szia Péter, volna-e kedved a Revizor számára kritikát írni? Yuval Noah Harari Sapiens című kötetét, illetve annak folytatását, a Homo Deust választottam neked. Vállalnád? Köszi, Á.

Szeptember. 18.
P: Szia, szívesen. Mi lenne a határidő?
Á: 2 hét jó neked? Még szereznem kell könyvet.
P: Legjobb e-bookban lenne.

Szeptember 19.
Á: Szia, leveleztem a kiadóval, valamiért nem szeretik az e-könyvet, küldeni pláne nem (?!), viszont ha megírod a címedet, akkor postán elküldik. Írd meg, kérlek.
P: Köszi, imádok csomagot kapni!
Á: Jó, majd szólok a Mikulásnak is.

Szeptember 22.
Á: Szia Péter, írtak a kiadóból, hogy nem talált téged otthon a kézbesítő, hagyott értesítést.
 
Szeptember 24.
Á: Megérkezett?
P: Igen, a második kötet.
Á: Azt hiszem, most tökön szúrom magam.
P: Kitaláljam az elejét?
Á: Nana, Benedek Elek! Inkább kérek egy első kötetet…
P: Oké, várom (addig elolvasom a második részt, így viccesebb lesz)
Á: Írtam nekik. Szólj, ha jött, mondjuk egy Moravia vagy egy Chandler.

Szeptember 26.
Á: Szia Péter, megérkezett végre az a szerencsétlen Harari első kötet hozzád? És szerinted mikorra várhatjuk a cikket?
P: Jövő hét közepére tudom csak ígérni, mert most négy napra Belgrádba utazom, és előtte már nem lesz időm megírni.

November 11.
Á: Szia Péter, nagyon várjuk a cikket, mikor kapjuk?
P: Jaj, bocs, hétfő délutánra, persze itthon felejtettem a könyvet, mikor elutaztam, ezért a csúszás.
Á: De tényleg, kérlek, nagyon kell!
P: Feszüljek meg, ha nem (mondjuk, az nem sokat segít).

küldi

Á: Szia Péter, újabb nyersanyag: Lőrinc László Életmódtörténet című kötete. Mehet?
A kiadóban aszonták, 1-2 nap, míg előkotorják, de megadtam nekik a címedet, telefonodat és a mellbőségedet, majd keresnek.
És közben két új könyv, amik érdekelhetnek. Az egyik az Őrület kultúrtörténete, a másik A munkásőrség története. Esetleg?

2018. január 11.
P: Szia, szívesen vállalom mindkettőt.

Január 17.

P: Szia, most jött meg a Munkásőrség. A Életmódtörténetet nagyrészt már kiolvastam; most az van, hogy egy hét múlva le kell adnom egy könyvfordítást a Librinek, ha addig ráér, akkor írom meg, ha nagyon sürgős lenne, akkor szakítok rá valahogy időt.
Á: Igyekszem nagyvonalúnak és toleránsnak mutatkozni, megvárjuk, míg leadod a fordítást. Akkor viszont hármat is kapsz a nyakadba: Életmódtörténet, Munkásőrség és az Őrület kult.tört.
P: Igen, persze. Utána géppuskaszerűen küldöm őket.
Á: Ok. Különösen a Munkásőrséget.
P: Dobtárral. Pufajkával.
P: Megjött az Őrület is, őrült vastag, de egész izgalmasnak látszik.
Á: Az őrület világméretű. Ezért terjedelmes.

Január 24.
Á: Azt már tudom a Fb-ról, hogy a konyha szép tiszta lett, illetve már vissza is koszosodott, de hogy halad a cikk? (én pótcselekvésként vasalni szoktam)
P: Szia, még a héten küldöm az elsőt, jövő héten a másodikat.

Január 31.
Á: Az a hét már eltelt, már javában telik a jövő hét is, mire számíthatunk?
P: Éppen írom, illetve Foucault-t meg Derridát olvasok hozzá, ami tök felesleges persze, mert egyikkel sem foglalkozik.

Február 11.
Á: Hahó, Péter, várjuk a cikkeket, nagyon! Mikor kapok valamit?
P: Á, már nagyon ég a pofám, de mindig közbejött valami, az Ildi pont befejezett egy regényfordítást, és ilyenkor házilektorálást tartunk, ez meg már amúgy is késett, el kellett küldeni, azt csináltam három napig, de holnap estére istenbizony… á, már inkább nem mondok semmit.
Á: Jól van, ismerem az összes ilyen dumát, a barikád minden oldalán álltam már (ez valami Edda-dal parafrázisának tűnik). Szóval ide vele.
P: Furdal a lelkiismeret, de persze, azt nehéz publikálni.

küldi végre

Március 13.
P: Életmód még a hétvége előtt, lesz Munkásőrség is, bár nagyon leverő olvasmány.

Március 20.
Á: Nem kaptam semmit se… itt ülök nyakig influenzásan, tudnék szerkeszteni… de nincs mit.
Á: Péter… azóta már a holnapután is elmúlt. Merre görbül ott az idő meg a tér?
P: Jogos. Holnap azzal kezdem a napot. Nyomasztó a munkaképtelenségem. Macskákról már nem is merek írni, pedig egyre élénkebbek, csak az anyjuk folyamatosan költözteti őket, úgyhogy minden nap úgy kezdődik, mint húsvétkor a tojáskeresés, csak ezek a tojások visítanak is, ami részint megkönnyíti, részint kissé hektikussá teszi a dolgot.
Á: Engem nem lehet ilyen könnyen lerázni.

Május 5.
P: Szia, küldöm, végre kész, nehéz szülés volt, számomra is meglepő módon jobban szeretek pozitív kritikákat írni.
Á: Köszi. Tehát akkor beszéltünk a Majtényi-könyvről, Gyániról és Pető Andrea új könyvéről.
P: Örülök a Pető-könyvnek. Nagyanyámat, aki amúgy ellenálló volt és komcsi, megerőszakolták az oroszok. Mikor panaszkodott nagyapámnak, aki ellenálló volt és komcsi, azt a választ kapta, "az elvtársak Moszkva alól jönnek, ennyi kijár nekik." Daliás idők.

Július 6.
Á: Mikorra várhatok valamit?
P: Sűrű idők járnak, de jövő hét közepére remélem. Persze ezeket nemigen szoktam betartani, de majd igyekszem.
Á: Úgyis piszkálni foglak, meg remélem, addig befut a másik két könyv is.

Augusztus 30.
Á: Na, most eljött a piszkálás ideje, mert úgy látom, bedugultak a könyveink. Bár mintha olvastam volna, hogy nyaralsz… de a Revizor már nem nyaral, és várja az írásaidat!
P: Szia, nemigen van elég wifim, hogy bejöjjön a messenger, elhoztam magammal nyaralni a Majtényit, ki is olvastam, jövő hét elején már otthon megírom. Jó amúgy.

Szeptember 9.
Á: Csak így rinyálok időről időre (szomorúan néz maga elé).

Szeptember 19.
Á: Péter, azóta már jövő hét van. Kérlek.

Október 10.
P: Szia, bocs, küldöm a Majtényit, hétfőre kész lesz a Pető, legalábbis már elkezdtem írni.

küldi

Október 11.
Á: Köszönöm. Végre történt ma valami jó is. A Majtényi-cikk nagyon kiváló lett. Mikorra számíthatok a többire? És volna egy újabb tippem: Volt egyszer egy NDK.

Október 17.
P: Szia, holnap délutánra (ha Isten is úgy ins’allah) küldöm a Petőt. Ez az NDK-s cucc izgalmasnak tűnik, nem ismerem a szerzőt, de szívesen megcsinálom.

Október 19.
Á: Várjak? Szóljak? Fennforogjak?
P: Bocs, teljesen kiment a fejemből, hogy ma a Margón lépek fel, és fel is kell készülnöm, ezt csak tegnap realizáltam. Holnap… nos, egyre erodálom a becsszavamat.

Október 29.
Á: Péter, nézd már meg, lécci, az üzeneteidet! Írtam itt is, meg sms-t is.
P: Bocs, holnap már tényleg, a fele megvan, csak hétvégén két hónap után jött a nagylányom látogatóba, én meg berúgtam eléggé, és most rettenetesen másnapos vagyok. Viszont a szemem is begyulladt, minden szereplésemet lemondtam a hétre, így abszolút ráérek írni.
Á: Csukott szemmel?!!!

November 19.
Á: Még mindig nem kaptam cikket. Tudom, van a politika, meg a tüntetések, meg a minden, de akkor is kurvára csalódott vagyok és dühös. A Revizor olvasói meg szeretik a cikkeidet.
P: Teljesen igazad van, még ma befejezem. Tényleg a kurva politika, le kell kattannom róla, de nem megy, függő vagyok.
Á: Láttalak tegnapelőtt az Alkotmány utcában, de nem akartam odamenni azzal, hogy basztassalak a cikkek miatt. Így most itt vagyok kénytelen basztatni téged.
P: Már engem is baromira nyomaszt, most lemondtam a mai Kötöttfogást, úgyis kurva nagy hó van itt, nehéz kijutni a faluból, megírom még ma helyette, este küldöm.

küldi

Á: Halleluja. Mivel folytassuk? Harari (kívülről tudod) vagy Volt egyszer egy NDK?

2019. február 2.
Á: Szia Péter, mikor kapjuk a Hararit? És az NDK-könyv megérkezett hozzád?
P: Szia, megjött az NDK, jövő hét közepéig van egy rettentően sürgős, túlhaladott határidőm, utána megcsinálom. Az NDK-ba is csak futólag belelapoztam még, de izgalmasnak tűnik.
Á: Oké. De naponta fogok kakukkos óra gyanánt zajongani. Később ütök is.

Február 12.
Á: Várom a Hararit!

Február 19.
Á: Harariiiiiiiiiiiiiii!
P: Hétfőre igyekszem, még nem végeztem a fordítással, álmomban néha látom a személyes poklomat, jogosan dühöngő szerkesztőkkel van kikövezve. Még fordítok, kb. három nap. Vagy négy. 🙁

Március 30.
Á: Szerintem a három nap erősen lejárt. Még az is lehet, hogy a négy is. Mi van?!
P: Le, bőven. Vasárnapra megcsinálom, de azt sem tudom, hol áll a fejem, a lányomat költöztetem egy szál személykocsival, és közben macskákat miskároltatok.
Á: Kérem, ilyen ez a popszakma.
P: Oké, igyekszem. Szólj, ha kell kismacska, mert azért egynémely miskárolást is sikerült lekésnünk.
Á: Kismacska most nem kell. A cikk kéne, de az nagyon…
P: Valahogy sejtettem 🙁

Április 7.
P: Holnapra, de holnapra mindenképpen. Már röhögök magamon, de a költözködés legutolsó fordulójából hazafelé összetörtem a kocsit, és most ki kell hevernem a sérülést, ami férfiúi önbecsülésemen esett.
Á: Mi történt?
P: Szerencsére semmi komoly, csak oldalba kaptam egy villanyoszlopot, ahogy a kirakodáshoz kedvező helyet kerestem.

Június 2.
Á: Péter, mikor kapok valamit?!!!! Tudod, Volt egyszer egy NDK.
P: Szia, írom. Viszont a múltkor írtál valami honorról, az most nagyon jól jönne, éppen a gázt kellene visszakapcsoltatnom, mielőtt kikapcsolják a netet.

Július 1.
Á: Szia Péter, mikor kapom a Csunderliket?
P: Legkésőbb holnap délutánig.
P: Bocs, persze a szokásos. A fele kész, a másik felét holnap megírnám, de holnap Pride, úgyhogy vasárnap küldöm.
Á: És a Lőrinc Laci 25 szelfi az Árpád-korból c. könyvéről írnál?
P: Most két napig erősen hakniznom kell, de hétvégén megírom. Legalábbis megígérem. Igyekszem betartani az ígéretet, bár annó kirúgtak az úttörőktől.

Július 10.
Á: Szia Péter, kapok valamit (bármit)? Katasztrofálisan nincs könyvünk az adminban.

Szeptember 20.
P: Szia, istenbizony, ma akartam, de rosszul lett az egyik macska, oxigénre kellett vinni, valamit felszippantott, és délután is viszem, kivagyok most kicsit, ha minden rendben alakul, este megírom, már újraolvastam.
Á: Esküszöm, jobb vagy kibúvókban, mint valahai tanítványaim. De Paroda Józsi szintjéig még kapaszkodnod kell, aki egy hétfő reggel nem átallotta azt mondani, hogy azért nem írt házit, mert a hétvégi síelésen hóvakságot kapott…

Október 10.
Á: A macska, látom, jobban van, de én nagyon szarul leszek, ha nem kapok sürgősen egy cikket!

Október 15.
Á: Péter!!!! Hogy az istenbe énekeljem-imádkozzam ki belőled a recenziót?! Legalább a Lőrinc Lacit írd meg, az rövid.
P: Most meg én vagyok beteg, nem a macska, de majd beveszek valamit, amit úgy hirdetnek, hogy "kurva gyorsan elmúlik a fejfájásod, lehet rögtön melózni."
Á: Figyelj, nekem már az is oké, ha a macska írja meg, csak jöjjön valami!

Október 17.
P: Isten bizony írom már, a fele megvan, de csak holnap tudom befejezni, rohadtul fáj a fejem, lefekszem aludni, azt hiszem.

Október 26.
Á: ????
P: Szia, ma hajnalban jöttem haza Londonból, holnap-holnapután igyekszem megírni.

November 20.
Á: Péter, én asszem, feladom. Tényleg nem értem, mi tud ezen ennyi ideig tartani. Mindenki imádja, amiket írsz a Revizorra. De ha nem tudom kitaposni belőled, akkor nem tudom.
P: Basszus, bocsánat, egyszerűen teljesen kiment a fejemből. Holnap délelőtt megírom, ma nem tudom, mikor keveredem haza.
Á: Hát basszus, tényleg. Egy ilyen cikkből megvan a villanyszámlátok, szerintem.

elküldte

Á: Péter, szia, van kedved egy nagyobb falathoz? Írnál nekünk a Rajk-könyvről?
P: Rajk-könyv, az a Tények és Tanúk életútinterjú? Mert azt szívesen, most akartam megvenni magamnak karácsonyra.
Á: Megkérdem a Magvetőt, elküldik-e még karácsonyig. De ugye TÉNYLEG megírod? És nem jövő karácsonyra… A Magvetőben sajnos már kitört a vakáció.

2020. január 6.
P: Köszi, megjött a könyv. Éjjel jöttem haza Bécsből, jó pár napig nem néztem üzeneteket. Neki is fogok most elolvasni. Három hét, az reálisnak tűnik. Szóval január 29, igyekszem meglepetést okozni.
Á: Plíz, okozz. A Lőrinc Laci szelfis könyvét is nagyon szerették.

Február 5.
Á: Szia Péter, indul a basztatás. Hogy állsz a Rajk-recenzióval?
P: Szombaton igyekszem küldeni.
Á: Jó. De melyik szombaton?

Március 24.
Á: Péter, a teljes kijárási tilalom előtt lécci, küldd el a Rajk-recenziót! Szarban leszünk, ha nem tartalékolunk némi írásos anyagot. Színház nincs, mozi nincs – csak netes sorozatok -, koncert nincs, kiállítás nincs, csak könyvek vannak!
P: Szia, bocs, igyekszem. Péntek délig megírom, romokban áll a fürdőszobánk, mert persze pont a mizéria előtt kezdtük felújítani, és kissé megnehezedett a beszerzés, ráadásul a burkolóról, aki régi haver, kiderült, hogy csak azt hitte magáról, hogy a vízvezetékszereléshez is ért, úgyhogy azt most én csinálom, miközben ő hümmög és tanácsokat ad, kurva idegesítő, de legalább nemigen tudok foglalkozni a járvánnyal.

Április 2.
Á: Kész a csempe?!!! Kész a Rajk?!!!
P: Bőven csempézünk még, és félig már kész van, holnap estig befejezem.
Á: Öööö, a Rajkot vagy a csempét?
P: A Rajkot, a csempe még jó pár nap.
Á: Remélem, az új kiskutya már a makulátlanra csempézett fürdőszobában pancsol.

Április 4.
P: Még csempézünk, ez már örökké tart, úgy látszik, a kiskutya viszont baromi aranyos jószág, de miatta tegnap nem csempéztünk. De pont így vagyok a készülő regényemmel is, többnyire az zakatol a fejemben, aztán alig haladok, mert állandóan újraírom, a kiadó meg csak várja, várja.

Update: még nem küldte. Jelen tudásunk szerint vécét illeszt a helyére, csatornát ás és árkot mélyít hozzá. De a szerkesztője angyali türelemmel ezt is kivárja.