Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

ALULFINANSZÍROZOTT GYÖNYÖRŰSÉG

Szántusz Noémi: Zsúr / MU Színház
2024. máj. 28.
zsúr szántusz noémi revizor online
Mik a kiégett ember igényei? Tudunk-e neki segíteni? Ha megpróbáljuk, hogyan csináljuk? Vagy inkább mégse úgy? Szántusz Noémi Zsúr című előadása a MU Színházban e kérdésekben bizonytalanít el minket. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.

Tudva levő, hogy Szántusz Noéminek különös vonzódása van az elrontott bulikhoz. Nem is elrontottak ezek, inkább alapjaiban rosszak, és mindannyiunk számára nagyon ismerősek. Az ilyesmi általában családi rendezvény, mert egy bulit a legjobban tényleg azok tudnak elrontani, akik a legközelebb állnak hozzánk – ráadásul ezt mindig merő jóindulatból teszik. Ilyen nyomasztó party volt A nagy kacsashow című low budget vidéki lagzi, amelynek keretében Szántusz Noémi feleségül ment gyerekkori kacsás bilijéhez, mondván, hogy az első intim kapcsolódása tulajdonképpen e bilihez kötődik. Ehhez hasonlóan kellemetlen buli a Zsúr is, amely már címével sem árul zsákbamacskát.

Zsúrt az ember gyerekkorában tart, illetve nem tart, hanem tartanak neki a szülei, és ez itt a legfontosabb mozzanat, hiszen sokáig úgy tűnik, hogy az előadás szülinapi bulija minden, csak az nem, amire a szülei által Gyönyörűségnek hívott főszereplőnek (Szántusz Noémi játssza) valójában szüksége lenne. És hogy mire van szüksége? Nos, ezt nem könnyű megmondani egy munkájában kiégett, kifejezetten depressziósnak tűnő valaki esetében. Gyönyörűség ugyanis egy Csipkerózsika-epigon, aki most menekült ki Walt Disney rajzfilmjéből, hogy egy színházi emelvényen próbálja tovább aludni álmát, ám vesztére a sok stressztől álmatlanná vált, így csak fekszik abban reménykedve, hogy egyszer majd sikerül kipihennie magát.

A mi feladatunk pedig az, hogy ebben segítsük őt, és megküzdési stratégiákat adjunk a kezébe, természetesen nem a saját ötleteink alapján, hanem Gyönyörűség szüleinek közvetlen és módszeres irányításával. Kemény Rozi és Mózes Zoltán anya- és apafigurája részben magyarázat Gyönyörűség problémáira. Szeretik kontrollálni az eseményeket, gyerekként tekinteni mindenkire, de elsősorban felnőtt lányukra, és rettentő bájvigyoruk mögül néha kibújik egy frusztrációktól és versengéstől terhelt párkapcsolat réme.

zsúr szántusz noémi revizor online

Szántusz Noémi

Ők már az előtérben köszöntenek minket, ahol kiderül, mi mind a család tagjai és barátai vagyunk. Többünknek ajándéktáskát is nyomnak a kezébe, hogy ne üres kézzel érkezzünk a lányuk harmincadik szülinapjára. Az ajándéknyitogatás pedig egyértelműen az előadás legkínosabb és legvalódibb jelenete. Az enervált főszereplőnk mindenkitől átveszi a szülei által összevásárolt ajándéktárgyakat. Ezen tárgyaknak pedig egytől egyig közük van a kiégés, a stressz és a velük járó alvászavar kezeléséhez: van itt gyógynövényes altatóteától a plüsstakaróig minden, ami szem szájnak ingere. Vagy hát, épp ellenkezőleg, viszont Gyönyörűség nagy plénum előtt bontja ki a neki szánt sületlenségeket, és mindegyiket kénytelen pár jó szóval illetni.

Az előadás tulajdonképpen egy furcsa társasjáték, amelynek feladatait szintén a jóravaló szülők állítottak össze. Az egész egy merő irónia, a burnoutot inkább elmélyíti, mintsem megoldást mutatna rá. Személyes kedvencem az a kártyapakli, amelynek segítségével a kis csoportokra osztott közönség elvileg együtt tud majd nemet mondani – ez a közösen megélt aktus bizonyára nagyon felszabadító lenne, ha a nemet mondás lehetősége benne lenne abban a bizonyos pakliban.

De tudunk például a fullos munkahéten szabad idősávokra licitálni, illetve különböző luxusprogramokra, amelyek egy magára valamit is adó kulturális munkavállalónak már nem igazán férnek bele a hétköznapjaiba. Ilyen például a sport, a barátokkal és a családdal való találkozás, bármilyen hobbi, a takarítás vagy egy hosszabb reggeli. Belejövünk a játékba eléggé, és nagyon örülünk minden szabadon eltölthető percnek a fiktív naptárunkban. És bár itt az alapvetően rokonszenves, és mindenképpen sajnálatra méltó főszereplőnk nyomorán szórakozunk, a végére olyan jó hangulat kerekedik, hogy még egy közös mozgásos feladatra is kapható a közönség.

Zsúr Szántusz Noémi revizor online

Fotók: Sivák Zsófia

A kiégés valóban súlyos probléma a független kulturális életben, különösen igaz ez a színházi alkotókra, akik hiába eredetiek, tehetségesek, ahogy Szántusz Noémi is, pályakezdő időszakuktól fogva szűkös körülmények között kényszerülnek rengeteget dolgozni, hogy aztán ne keressenek vele annyi pénzt, amiből legalább nagyjából meg tudnak élni. Ez szomorú az egyes alkotók szempontjából, de a nagy egész felől tekintve is: hiszen itt nem csak arról van szó, hogy már sok éve alkotó művészek és társulatok dobják be a kulcsot (ami ugyancsak rettenetes), hanem arról is, hogy nem lesz utánpótlás, mert már a küszöbről nézve is tökéletesen belátható az egész negatív pályaív. És ha ez így van, akkor a fiatalok joggal lépnek hátra a küszöbről, és csapják be az ajtót, hogy más szakma után nézzenek.

Minderre persze nem látszik a megoldás, szakmailag korrekt és átlátható kultúrafinanszírozást követelni 2024-ben pusztába kiáltott szó, vagy ami még rosszabb, lassan már közröhej tárgya. És hogy mivel lehet az alkotókat mégis támogatni? Az előadás erre is ad egy nagyon szép választ: azzal, hogy ott vagyunk, és érdeklődünk ezen mostoha körülmények között készült előadások iránt, részt veszünk a közös játékban, összetartunk, és nem veszítjük el a humorérzékünket. Hogy nem hanyagoljuk el azt, ami ebből szférából még megmaradt.

Az előadás adatlapja a MU Színház oldalán itt található.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek