 Jelenetek a filmből |
…mint ahogy sok film alapján ebben az animált rémálomban látjuk. Egy biztos: jól néz ki.
A 2005-ben Oscarra jelölt animációs rövidfilm kibővített változatában az utolsó pixelig minden szépen kidolgozott: nem csak a világégés után nyomasztó Föld és az azt benépesítő robotok és rongybábok látványa ragad magával, hanem az iszonyatos hangi aláfestés is. A recsegés, nyikorgás, gőzgépfújtatás, nyekergés, zakatolás. Mindezek miatt értjük, hogy Shane Acker kisfilmje miért szállhatott versenybe a kis szobrocskáért, s hogy miért állt a háta mögé befektetőként maga Tim Burton, illetve a többek közt az Éjszakai őrség és Wanted filmekért felelős Timur Bekmambetov. Olyannyira, hogy előbbi még Danny Elfmant is berakta a buliba, melynek eredményeképp egy igazán dögös, kissé burtonös, néhol a fiatalabb korosztálynak talán túlságosan is horrorisztikus mesét raktak össze. Az eredeti változatban olyanok adják a karakterek hangját, mint Christopher Plummer, John C. Reilly, Jennifer Connelly, Martin Landau és Elijah Wood.
Ez mind szép és jó, de sajnos azon felül, hogy a film elsőre nagyon tetszetősnek, izgalmasnak, sőt magával ragadónak tűnik, egy kis rossz érzés is vegyül a néző lelkesedésébe. Mintha már láttuk volna ezt valahol.
Nézzük a történetet nagy vonalakban. Adott a nem túl távoli jövő. Adott egy tudós, aki készít egy Nagy Gépet, aztán ez a Nagy Gép csinál sok kis gépet, meg mindenféle gépet, ezek a gépek öntudatukra élednek, amellyel kezdetét veszi a háború, talán az utolsó a Földön, amely után azonban nem vár senkire paradicsomi jutalom, sokkal inkább örökös éjszaka, benzingőz, szebb napokon pedig egy kis vörösen égő naplemente. Tudom, Mátrix, Terminátor és társai. Ezen a ponton széttárt karokkal bólogatok csak, nem fogom megvédeni a filmet.
A tudós, hogy azért ne legyen ennyire egyszerű a helyezet, nem csak a gépet alkotta meg, hanem kilenc apró rongybábot is, akiknek nevei: 1, 2, 3, 4… stb. Főhősünk 9 (Elijah Wood), aki botladozik a romok közt, és fogalma sincs arról, hogy mi van. Viszonylag hamar rátalál a többi ronygbabára, akik mind-mind egyéniségek. Az alkotók talán erre fordítottak a legtöbb figyelmet, legalábbis ez a kilenc karakter a legeltaláltabb a produkcióban. Van egy lány baba, egy harcos, egy buta, dagadt, meg van egy félszemű, vannak az ikrek, a tudós, a művész és a mérnök. Nekik szintúgy nincs fogalmuk róla, miért is vannak ott, ahol épp, de a legöregebb, 1 (Christopher Plummer) mégis kitalálja. Ő egyfajta minipápa az Apokalipszisben.
 Forrás: PORT.hu |
A cselekmény mindeközben megy mint a gőzhenger, nincs megállás, akció van, robotkutya van, meg robotkígyó, és a néző csak úgy kapkodja a fejét – az elkerülhetetlen nyúlások (alapszituáció, történetvezetés) ellenére is. Viszont az egész film olyan, mintha kötelezően teljesített házi feladat lenne, vagy termék, az animátorok színes-szagos portfóliója, afféle stílusgyakorlat. Nincs igazi meglepetés benne. Mintha a film egy cseppet sem kívánna eredeti lenni, habár első blikkre az.
Amikor ez a gyanú beférkőzik lelkünkbe, nagyon nehezen tudjuk figyelmen kívül hagyni, és már az is idegesíteni kezd minket, ami egyébként nem az. Szenvedő arccal figyeljük, hogy jé, ezek a kis bábok megint találtak valami kis szerkezetet, ami nekik és persze nekünk is egy videófelvételen elmagyarázza, hogy mi történt a múltban, és mit kell tenni a jövőben, akárha számítógépes játékot játszanánk.
A 9 ettől még bőven szórakoztató alkotás: a látvány tekintetében gyönyörűen megoldott, és a hang is külön élményszámba megy. A történet, ha a fentiekbe nem lovalja bele magát az ember, nem sok vizet zavar. Csak olyan, mintha.
Kapcsolódó cikkeinket és a támogatás adatait a TITANIC 2010 gyűjtőlapon olvashatják.