Űrhajón érkezik a Hollandi a Dóm térre. Hol is lehetne magányosabb az ember, mint a kozmoszban? – teszi föl a kézenfekvő kérdést Szabó Máté Szegeden, 2016 nyarán. MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA.
Wagner Bolygó Hollandija nehéz és feldolgozhatatlan zenei eseményként él a színházi játékhagyományban, most felfrissülést kínáló élményt kaptunk Fischer Ádám csapatától. JÁKFALVI MAGDOLNA KRITIKÁJA.
Alig néhány évvel azután, hogy teljessé vált a Müpa-beli Wagner Napok Ringje, az Operaház is nekilátott a sajátjának. Az új produkció rendezését M. Tóth Géza jegyzi. TÓTH ENDRE KRITIKÁJA.
A „bármikor-bárhol” képzetét hitelesen teremti meg Szent Olaf Vára. Mit számít egy-két évszázad egy olyan történetben, melynek elátkozott hősét örökké tartó hajóútra kárhoztatta a Sátán? Bolygó hollandi-DVD, Savonlinnai Operafesztivál, 1989. CSENGERY KRISTÓF ÍRÁSA.
I. Richard is afféle „művészparadoxont” komponált meg a hattyúlovag kudarcos megváltástörténetében. Régi-új Lohengrin-produkció a Budapesti Wagner-napokon. CSENGERY KRISTÓF ÍRÁSA.
Megérkezett hát A nürnbergi mesterdalnokok is a Budapesti Wagner-napokra, 130 évvel a Nemzeti Színház-beli magyarországi bemutatót, 75 évvel a Nádasdy–Failoni-féle felújítást és 54 évvel a Nádasdy–Klemperer-változatot követően. MALINA JÁNOS ÍRÁSA.
Örömmel vesszük, hogy ismét bővült a „magyar Bayreuth” repertoárja. A legnagyobb művekből már csak a Mesterdalnokok hiányzik, és a mostani premierrel szinte teljessé vált a korai korszak termésének bemutatása. CSONT ANDRÁS ÍRÁSA.
Marton László rendezése csupa sokszor látott közhely, de ennek megvan az az előnye, hogy igazából soha nem fáj, a nézőt nem bombázza se jobb, se rosszabb ötletekkel. A középszerű színházért az elsőrendű zenei megvalósítás kárpótol. CSONT ANDRÁS ÍRÁSA.
A mind gyakoribb, kifejezetten gyerekeknek készült operaelőadások között is kitűnik merészségével A hattyúlovag. S bár az előadás csak félsiker, a próbálkozást mégsem csak elvi alapon dicsérhetjük. BÓKA GÁBOR ÍRÁSA.
Korrekt módon lejátszott, de kiemelkedőnek semmiképp sem nevezhető hangversennyel zárult idén a Budapesti Tavaszi Fesztivál. Az Európai Unió Ifjúsági Zenekarának (EUYO) darabválasztása megmagyarázhatatlanul egysíkúra sikerült ezen az estén. ASZÓDI MÁRK ÍRÁSA.
Létezik egy olyan rendezőtípus, amelynek gyarapodó számú képviselői mindig mindent jobban tudnak, mint maga mű alkotója. Sertepertélnek, zizegnek, és nem találják el a helyes arányt a jó, a kevésbé jó és a kimondottan zavaró ötletek között. Nekik úgynevezett víziójuk van, sajnos. CSONT ANDRÁS ÍRÁSA.
Wagner, Stravinsky – és csendestársként Felix Mottl – műveit tűzte a Fesztiválzenekar idei karácsonyi hangversenyének műsorára Fischer Iván. MALINA JÁNOS KRITIKÁJA.
Wagner ájtatos ünnepi színjátékát Mikó András rendezésében 1983-ban mutatták be az Erkel Színházban, vagyis az előadás éppen huszonöt éves. Ez valószínűtlen, amint az is, hogy voltaképpen még mindig működőképes. CSONT ANDRÁS KRITIKÁJA.