A Bartók Tavasz keretein belül megvalósuló színházi programok különleges koprodukciókban jöttek létre. De vajon minden alkalommal kiegészítik egymást az együttműködő partnerek? Mi történik akkor, amikor nem? KESZTE BÁLINT ÍRÁSA.
Ennek a Vári Éva játszotta feleségnek angyali türelme és kifogyhatatlan humora van az elviselhetetlen, és önmagát is nehezen viselő férjéhez. Akiben persze Benedek Miklós felvillantja azért az esendő és szerethető figurát – megteremtődik az a bizonyos kényes egyensúly. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Vári Éva. A kilenc évvel ezelőtt a Budapesti Kamaraszínházban bemutatott monodráma, a Rose ismét látható a Spinozában – az intim tér, a fokozott közelség jó, Vári Éva meg még jobb. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
A címszereplő, az 1844-ben született Sarah Bernhardt szeszélyesen végletes művész és minden porcikájában különleges asszony volt. „Szent szörnyeteg”, mint a színlap tudatja. Felkavaró szélsőségesség, formátumos öntörvényűség az előadást meg sem környékezi. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.