Nem mindennap élvezheti az ember Tom Waits zenéjét színházban, az meg pláne kuriózum, ha Robert Wilsonnal és William S. Burroughs-zal közös fekete komédiája végre a maga szürreális, pokoli pompájában tárul elénk. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
Tom Waits
ÖRDÖGI MÓKA, SÖTÉT KACAGÁS
Tovább a cikkhez
MÁNIA ÉS JÓSZÁNDÉK MANHATTANBEN Krasznahorkai László: Aprómunka egy palotáért
Nem idegen Krasznahorkaitól, az elvonultság, a magány ábrázolása, mint az alkotói munka szükséges (és néha majdnem hogy elégséges) feltétele és egyáltalán, annak keserű romantikája, hogy milyen végletesen és végzetesen egyedül van mindenki a világban. NAGYGÉCI KOVÁCS JÓZSEF RECENZIÓJA.
HA EGYEDÜL NEM MEGY A hét pszichopata és a Si-cu
Martin McDonagh új filmjében hemzsegnek a hollywoodi sablonokra tett utalások és a pszichopaták. A Si-cu az előbbiek közül való. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
NINCSEN MESSZE MAJOMORSZÁG Georg Büchner–Tom Waits: Woyzeck / Katona József Színház
A szép új világok vakok önnön falanszterük rút voltára: a megmaradt régi alapok korhadtságára, az illuzórikus új felépítmény sivár kilátástalanságára. Észrevétlenül mindenki kivetkőzik magából. Elnyomó és elnyomott, gyilkos és áldozat is. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.