A 28. THEALTER fesztivál úgy beszélt a múltról, hogy közben a jelenről szólt és a jövőre mutatott. Úgy politizált, hogy közben nem felejtett el művészet lenni. Úgy volt színház, hogy az előadások közti rohanások, sebtiben megejtett értelmezések, a bográcsgulyás, a műanyag székek és a Zsinagóga fényei is szervesen hozzátartoztak. DOHY ANNA ÍRÁSA.
Az idei THEALTER meghívott produkciói, bemutatói az egymásra mintaszerűen hasonlító, kiszolgáltatott tömegek ellen kialakított, mind gátlástalanabbul igazságtalan társadalmi szabályokra irányítják a figyelmünket. Különböző színházi formákban kapjuk az ívet: a határok nem országok, nem is nemzetek közt vannak, hanem egymással szembenálló érdekcsoportok közt. Na, jó, a fesztivál ennél azért vidámabb volt. PROICS LILLA ÍRÁSA.
„Nagy pénz, kis foci” – innen jutott eszembe a cím. A „nagy színház” ezúttal nem „nagyszínházat” jelent, és azt sem jelenti, hogy minden előadás „nagy” előadás. Nem is hibátlan, nem is tökéletes. A 28. THEALTER első néhány napján voltam néző. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA.