Jóllehet némi hazardírozó kedvnek köszönhetően egészen izgalmas fesztivállá kerekedett a júliusi Thealter, az elvitathatatlan hiányosságok feledtetése szempontjából a szeptemberi folytatás mégis indokoltnak bizonyult. Idén ősszel először – talán nem utoljára. LÉNÁRT ÁDÁM ÍRÁSA.
Hat kamasz a színpadon. Egyiknek sincs intézményes színházi múltja. Mindannyian a ’90-es években születtek, vagyis a legutóbbi balkáni polgárháborúk idején, a függetlenné vált Horvátországban, a diktatorikus horvát vezér, Franjo Tuđman korszakában. ORCSIK ROLAND ÍRÁSA.
A 21. alkalommal megrendezett Thealter az U21 fantázianévvel az utánpótlás számára igyekezett játék- és nézőteret biztosítani. Kártyázni azonban mindenki tud annyira, hogy tisztában legyen vele: a Black Jack szerencsejáték, ahol a siker és a kudarc lehetősége egyaránt benne van a pakliban. LÉNÁRT ÁDÁM ÍRÁSA.
Az alternatív színház közönsége arról ismerszik meg, hogy hihetetlenül fegyelmezett – se celofán zacskó, se otthagyás, csupán koncentrált figyelem és kitartás -, mert legalább olyan elkötelezett, mint a játszók. IBOS ÉVA BESZÁMOLÓJA.
Pálmafa és kecske, géppuska és koktélpohár, szendvics és bárányfelhő, szivar és Rolls-Royce – mindezen javak kétdimenziós papírmasé kiszerelésben jelennek meg Pintér Béla új előadásában. Kár, hogy a nagymértékű dimenzióvesztés mintha az előadás egészét is sújtotta volna. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.