Nem gondoltam, hogy egy irodalomtörténeti tanulmány (esszé) első másfél oldalának elolvasása után magamnak a „tobzódik” kifejezést fogom felírni egy cetlire, pedig most így történt. LABÁDI GERGELY KRITIKÁJA.
Lehet-e huszonöt sorban kritikát írni egy több száz oldalas könyvről? Miért ne, ha a sóhajtásnyi miniesszében ízlés, láttató erő és a személyesség sugárzása szervesül pompás olvasónaplóvá? Tarján Tamás új kötete az irodalom- és olvasásnépszerűsítés nemes példája. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
Tarján Tamás színikritikáinak hetedik gyűjteményes kötete a hazai színházi élet elmúlt négy évének áttekintését nyújtja, ám e könyv több, mint a csendes revelációk és tapsos bukások akkurátus krónikája. Reménybeli kritikusok számára kötelező olvasmány. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.
Krúdy Gyula utolsó otthonának szomszédságában hangszeres zene, dal, vers és próza idézte az évfordulós folyóirat és a muzsika oly fertilis kapcsolatát. Derűs csapongás paródiától tündértáncig. LÁSZLÓ FERENC CIKKE.