Amit tudni akarsz a testről, de sosem merted megkérdezni. Kicsit viccesen így vezethetném fel a kortárs német táncművészet egyik korszakos művét, amelytől a komolytalanság és a karót nyelt (ál)tudományoskodás egyaránt távol áll. KRÁLL CSABA CIKKE.
Hiába a technikai, tudományos fejlődés, hiába a világ nagyobbik felének civilizációs szintje, tudástöbblete, az emberiség jottányit sem változott: ember embernek továbbra is farkasa. KRÁLL CSABA ELEMZÉSE.
Viharos cáfolattal szembesülhettem a minap, a tőlünk az elemző érzékelés szintjén ismét kozmikus távolságba került Bécsben. Az izraeli Ohad Naharintól, napjaink egyik legnagyobb koreográfusától alkotói válság-gyanús ismétléseket láthattunk mi itthon, pár év alatt háromszor is. De, jelentem: nincs baj, egy szál se. HALÁSZ TAMÁS KRITIKÁJA.
Őszinte leszek: nem tudom, mit láttam Bécsben, már azon túl, hogy a legújabb Forsythe-koreográfiát ültem végig a TQW nagytermében. Talány a cím, talány a hetvenperces mű maga és talány az előadáshoz való viszonyom is. Tetszésről nem beszélhetünk, mégis vétek lett volna kihagyni. KRÁLL CSABA ÍRÁSA.
A magyar kritikus arról ismerszik meg Bécsben, hogy csak nagy vadakra utazik. Van is némi lelkiismeret-furdalása emiatt, hiszen az Impulstanz, amióta világ a világ, elsősorban az új nemzedék fesztiválja. De hát a magyar kritikus csóró kritikus, pénztárcájából a kísérletezőkre már nem futja. KRÁLL CSABA CIKKE.
A belga és kanadai tánctársulatokra kiemelten figyelek, szeretem kifinomult absztrakt gondolkodásmódjukat. S ha az a kanadai társulat történetesen az O Vertigo, Ginette Laurin csapata, és ráadásul itt jár a közelben – akkor négykerékre fel és irány Bécs! KRÁLL CSABA KRITIKÁJA.
Egy 1979-es keltezésű amerikai minimalista táncmű 2009-es felújításának európai premierje Bécsben. Organizátor: Lucinda Childs. A mű hiperbonyolult címe: Tánc. Első komment: amikor az idő vasfoga kicsorbul. KRÁLL CSABA ÍRÁSA.
Pina Bausch igen mélyen tudott figyelni az emberekre, tüskés jóindulattal: a Kontakthof ugyan lehetne a kapcsolattalanság drámája, a vágyakban vergődő elidegenedés mementója, de nem az, hanem könnyed revü, mely minden gonoszkodása ellenére mélységes bizalomról tanúskodik. MESTYÁN ÁDÁM KRITIKÁJA.