A Gulliverben lelkes, kiskorú táncospalánták serénykednek egy kosztümös, zanzásított mese-tánc-showban. Színpadi gyakorlatnak jó az előadás, de csak annak. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.
Graffiti gyűjtőcím alatt három koreográfiát kínált Egerházi Attila társulata: kettőt a társulatvezető, egyet a szlovák vendég, Mário Radačovský betanításában. Testvéries osztozkodás a közép-kelet-európai balettkultúrát általánosságban jellemző provincialista szemléleten. KRÁLL CSABA CIKKE.
Esélylatolgató, vízválasztó időkben mindig átlényegül minden reprezentatív esemény. A létében veszélyeztetett Nemzeti Táncszínház nevével fémjelzett Táncfórum keretében rendezték meg az idei tánc világnapi gálaestet. HALÁSZ TAMÁS ÍRÁSA.
Hihetetlen könnyedség, koncentráció, professzionális összmunka, szemkápráztató látványorgia, és még valami: lassan bekúszó, alattomos unalom. Pedig olyan gyönyörű és hibátlan ez az előadás – talán éppen ez az oka a lankadó figyelemnek. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.
A Duna Művészegyüttes fáradhatatlanul dolgozik a tradíció megújításán. Új csomagolás, tökélyre vitt előadói stílus és hagyománytisztelet. Egyszerre sok és kevés. KRÁLL CSABA KRITIKÁJA.
A Cullberg Balett vendégszereplése újabb bizonyíték arra, hogy attól, hogy valaki halálosan komolyan veszi a táncot mint szakmát, nem kell, hogy halálosan komolyan vegye önmagát is. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.
A Honvéd Táncszínház előadása egy dramatizált népi esztrád, élvezhető táncbetétekkel, felejthető kerettörténettel és még felejthetőbb szövegekkel. SZOBOSZLAI ANNAMÁRIA KRITIKÁJA.
A Twins – Ikrek a 2006-os MIL AN ikerdarabja, és bár elsőre úgy tűnik, nagyon hasonlít hozzá, mégis mások az erősségei. Külön öröm például Major Lászlót végre az első, valóban neki való szerepben látni. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.
A Traviata könnyedén depresszív társasjáték a társfüggőségről, a játszmákról, a dominanciaharcokról. A kérdés persze ismét az, hogy el kell-e pusztítanunk azt, akit szeretünk, csak hogy a hullája a miénk legyen? TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.
Talán kimondható, a modern balett legfőbb mételye a szüzsé. A mindenáron sztori. Mintha a táncot semmi másra nem találták volna ki, csak hogy sok szálon futó cselekményt bonyolítson, vagy már megboldogult művészóriások életpályáját képezze le. KRÁLL CSABA KRITIKÁJA.
A Zene-Bona, Szana-Szét hosszú utat jár be a csúfolódóktól a mai gyerekversekig, a néptánctól a stilizált vonatozásig, a gyerekszerelmektől az álbajuszig. Nyüzsgő, virgonc és huncut előadás, amely elárulja, hogy alkotóiba bőven szorult humorérzék. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.