2020 elején mutatkozott be a négy fiatal rendező összefogásával létrejött alkotócsoport, a Narratíva. Hogyan változtak a lehetőségek, szükségszerű-e az átalakulás, beszélhetünk-e még a kollektíváról az elmúlt időszak történései után? Hegymegi Mátét kérdeztük. VLASICS SAROLTA INTERJÚJA.
Színikritikusok Díja 2022
NEM SZERETNÉNK MEGSZŰNÉSRŐL BESZÉLNI…
FÜL, FAROK Kárpáti Péter: Moszkva-Peking Transzszimfónia / Katona József Színház
Nem muszáj, hogy legyen követhető sztori, főhős, akivel azonosulni lehet – ezek hiányában még lehet pompás egy előadás. Legutóbb például a Melancholy Rooms volt ilyen. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
SZERELMI ROBOT Don Juan, vagy az apák kínja / Szkéné Színház – Komáromi Jókai Színház
Apa csak egy van a színen, de az is halott, ámbár járkál fehéren, háziköntösben, cigarettával a szájában. STUBER ANDREA KRITIKÁJA.
EMERENC NA’CONXYPANBAN Szabó Magda – Gáspár Ildikó – Matisz Flóra Lili: Az ajtó / Örkény István Színház
Első elbizonytalanodásunkban mondhatnánk azt is: Szabó Magda alufóliában. Mert különös kísérlet tárgya lett Az ajtó című, sokak által szeretett regény. Azok is szeretik, akik most színre vitték, pár motívuma legalábbis érdekli őket. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
MAGÁNYNAK MAGÁNYÁVAL Melancholy Rooms / Katona József Színház
A produkció zenével, képekkel, tőkesúlyos színészi jelenléttel, szavak nélküli kifejezőerővel dolgozik. Mindez egyedül abból a szempontból hátrányos, hogy a színikritikus nemigen tehet egyebet, mint hogy deskriptíven áll hozzá a munkájához. STUBER ANDREA KRITIKÁJA.
MAGASAN FEJLETT SZERVEZETEK Nick Dear: Frankenstein / Budapest Bábszínház
A természettudomány a beavatottak misztériuma, az emberi élet sötét és bonyolult, a bábszínház pedig csupa erő; ez a Frankenstein hiányozna, ha nem lenne. GERGICS ENIKŐ KRITIKÁJA.
TRÓN ÉS KÖVETELÉS Csehov: Sirály / Szigligeti Színház, Szolnok
A Sirály kínálja magát tételdrámaként: generációk és/vagy tehetség témakörében a rendezőnek döntenie kell. A számos vagy inkább számtalan megtekintett előadás alapján gondolom így – és akkor mostantól, Székely Kriszta rendezését látva másképp is gondolom. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
PAPÍRSZEMÉT Demerung (Csehov Meggyeskertje) / Narratíva
Tudom, hogy demerung hajnalban is, alkonyatkor is van, mégis úgy döntöttem, mert a rendezők is úgy döntöttek, hogy a Narratíva Csehov-előadásának címe az alkonyati demerungot idézi. Mint Wagner az istenek kapcsán. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
TIGRIS TIGRISNEK TIGRISE Gianina Cărbunariu-Bíró Bence-Szikszai Rémusz: Tigris / Stúdió K Színház
Van a Stúdió K Színház friss, elevenbe vágó, szellemes Tigris-előadásának egy-két olyan pillanata, amikor megáll a kés a levegőben. De úgy áll meg, hogy közben sebet is ejt, és tompa fájdalmat okoz az odaadó nézőnek. STUBER ANDREA KRITIKÁJA.
A HOLOKAUSZTTAL NEM SZABAD VICCELNI Göndör László: Nagymamával álmodtam / Trafó
Katona Éva Göndör László nagymamája, akihez az unoka a pandémia első időszaka alatt beköltözött. Egyrészt azért, hogy segítsen neki a hétköznapi dolgok elvégzésében, másrészt azért, mert egy műalkotás létrehozása közben szerette volna tisztázni a hozzá fűződő viszonyát, a nagymamaképét. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
PATAKVÉR Varga Zsófia–Tarnóczi Jakab: Isten, haza, család / Katona József Színház
Mondanám hamar, hogy a színésznői teljesítmények fantasztikusak, de aztán kiderül, hogy a színészférfiakéi is. STUBER ANDREA KRITIKÁJA.
MENNI, MENNI, MENNI, MENNI Heinrich von Kleist: Heilbronni Katica / Stúdió K Színház
„Mindegy szeretsz-e, nem szeretsz-e, / szivemhez szívvel keveredsz-e, / látlak, hallak és énekellek, / Istennek tégedet felellek.” Ezt ugyan 1928-ban írta József Attila, de Kleist erdőn-mezőn gyalogló Heilbronni Katicája – több mint kétszáz évvel ezelőtt – épp így mondhatta volna. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
FATÁBLÁK LABIRINTUSÁBAN Misima Jukio: Az égő ház /Forte Társulat, Szkéné Színház
Üres térben hat színész meg különböző méretű és alakú falapok sokasága. Ezek együtt a „szereplői” Horváth Csaba bravúros, lefojtott érzelmekkel és indulatokkal teli rendezésének. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA.
MIT LEHET EZEN ELEMEZNI? 33 álom és Esterházy Péter: 33 változat Haydn-koponyára / Örkény Színház
Színház haladóknak, színház lazáknak, színház megfáradtaknak és üdéknek – ők menjenek megnézni az Örkénybe ezt a két előadást. Aztán ha nem jön be – egyik, másik vagy egyik sem –, kérjék vissza a jegy árát. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
TAPOLCA MÉG TARTJA MAGÁT Térey János – Dömötör András – Bíró Bence: Káli holtak / Katona József Színház
Van itt minden: terepasztal, süppedős vörös szőnyeg, greenbox (avagy zöld színű bluebox), kamerák, Ember az embertelenségben, hülye kritikus mint moderátor, zombi-horror, és a szívemnek oly kedves Káli-medence. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.