A címben szereplő állítás magától Bodor Ádámtól származik, és ennek legalább két gondolatfutamot kellene elindítania abban, aki hallja-olvassa. SEBESTYÉN RITA ÍRÁSA.
A korrupció és a román-magyar-ultramagyar együttélés témáira íródott Bányavakság helyszíne a Bányavirágból ismerős, reménytelenségbe süppedt erdélyi falu, ahol nem pusztán az alagút végén nem látni a fényt, de a bejárat sem volt túl világos. Ezért aztán mindenki masszívan töményezik útközben. VARGA ANIKÓ KRITIKÁJA.
A korrupt, kaján, szeszélyes észjárású bíró, ha épp nem akasztani viszik, babakocsi és ülőkád formájú bohókás szerkezetben imbolyog a magasban, vagy földközelben. Míg Acdak, a suttyóból potentáttá lett alkalmi bölcs cinikusan igazságot (és észt) oszt, lezajlik pár rezsimváltás. KOVÁCS DEZSŐ ÍRÁSA.
És megint bedugja hosszú nyakát a gólya, még hosszabb csőrében megint pólya csüng. Épp ideje, az előző gyermek megint csúnya véget ért. Anyusunk és Apusunk lankadatlan derűvel néz az újabb megpróbáltatás elé. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.