Minél több előadást láttam a halálról, annál inkább úgy éreztem, élni akarok. Itt, ebben az országban. MOHAI ALETTA BESZÁMOLÓJA.
A Soltis Lajos Színház és a Szentendrei Teátrum által bemutatott 3 nővér a mozaikszerű történetmesélés technikájával juttatja el Csehov karaktereit a Broadway-től egészen egy orosz város lakásáig. MARTON ORSOLYA ÍRÁSA.
Kallódó lakótelepi tinédzserek, akik egy értelmetlen haláleset miatt nőnek fel hirtelen, illetve egy, a nevekben történelmi, a sztorit illetően nagyon is aktuális uralkodói felnövéstörténet, sok zenével. Ilyen előadásokat is láthattunk az Országos Diákszínjátszó Egyesület 30. születésnapja alkalmából a Nemzeti Színház kamaratermeiben. KÓNYA RITA VERONIKA BESZÁMOLÓJA.
Szigligeti Ede Liliomfi című komédiáját kedvelik a színházcsinálók, talán mert izgalmas a vaskos vicceknek tűnő otrombaságokkal tarkított, érzelgősen bárgyú történetet színre vinni valamilyen aktuális népi bohózat formájában. A MU Színházban a celldömölki Soltis Lajos Színház lendületes, vidám vendégjátékát láttuk. PROICS LILLA ÍRÁSA.
Minden csak illúzió: a Kőszegi Várszínház szezonzáró dupla premierje látszat és élet összefüggéseiről gondolkodott – a valóság és a halál tükrében. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
Az idei THEALTER meghívott produkciói, bemutatói az egymásra mintaszerűen hasonlító, kiszolgáltatott tömegek ellen kialakított, mind gátlástalanabbul igazságtalan társadalmi szabályokra irányítják a figyelmünket. Különböző színházi formákban kapjuk az ívet: a határok nem országok, nem is nemzetek közt vannak, hanem egymással szembenálló érdekcsoportok közt. Na, jó, a fesztivál ennél azért vidámabb volt. PROICS LILLA ÍRÁSA.
A mesteremberek a leglelkesebb színházcsinálók: szívüket, lelküket adják, hogy jól sikerüljön az előadás, úgyhogy jól is sikerül az előadás. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.