A litván színház egyes számú exportterméke, Oskaras Koršunovas nem hisz se a tündérekben, se a mesékben. Gyulai világpremierje sötét, kiábrándult, mégis szórakoztató vízió a világról. Csak felnőtteknek! JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
Vígjátékok, amelyekből majd’ minden hiányzik, ami shakespeare-i. A közönségbarát dél-koreai előadás kuriózumával mégis hatott, míg a közhelyes és kiürült grúz produkció unalmas és érdektelen volt. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA.
Troilus alighanem Shakespeare egyetlen ifjú hősszerelmese, akinek szarvak kerülnek a fejére. Nincs katartikus halál, felemelő bosszú, de nincs kárörvendő nevetés sem. Csak a feje tetejére állított, modern nézőpontból újragondolt görög mítosz. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
A sepsiszentgyörgyiek A velencei kalmár-előadására szóló jegy büszke tulajdonosaként fellépve a pécsi Nemzeti Színház színpadára, látjuk, hogy a közönség számára épített tribünt háromemeletes állványzat szegélyezi. STUBER ANDREA KRITIKÁJA.
Az „egyik kutya, másik eb” képletű hatalmi játszmák drámai-színpadi regnálása az ezerkilencszázötvenes évek elején kezdődött, nálunk a hetvenes-nyolcvanas években tetőzött. De semmi jele, hogy a kérdéskörtől egyhamar búcsút kellene vennünk. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Felfrissít a retró Shakespeare. A miliő csak pár évtizedet ugrik vissza, de az alaposan megdolgozott szöveggel összesimulva kortalanná tágítja a színpadi univerzumot: évezreddel korábbi politikai vircsaftja meglepően mai hatalmi harcokra utal(hat). SZ. DEME LÁSZLÓ KRITIKÁJA.