A MU Színházban legközelebb tavasszal látható Esztrád – nyugdíj revü egy jó hangulatú, valóban zenés-táncos előadás, ami a nyugdíjas korról alkotott sztereotípiáink újradefiniálására ösztönöz. KISS LÓRÁNT KRITIKÁJA.
Miért fontosak számunkra az idősebb generáció történetei? Hogyan viszonyulunk hozzájuk? Hogyan viszonyul hozzájuk a kortárs magyar kultúra? Mennyire kapnak teret ők, és az ő korosztályukat érintő problémák? Göndör László a Nagymamával álmodtam című előadásában, Révész Bálint Nagyi projekt című dokumentumfilmjében, Sereglei András pedig egy közösségi színházi program keretében foglalkozott szépkorúak történeteivel, élethelyzeteivel – erről kérdezte őket a Revizor munkatársa, Puskás Panni.
A Káva Állampolgári Színház projektjének harmadik előadása a pedagógus lét mélységeit és magasságait mutatja be úgy, hogy közben sikerrel kerüli el az ilyen témák feldolgozásánál megszokott belsős, „összekacsintós” humor csapdáit. KESZTE BÁLINT KRITIKÁJA.
Van-e összefüggés egy társadalom általános lelkiállapota és egy olyan színházi fesztivál látogatottsága között, ahol több előadás éppen erről a lelkiállapotról ad nem könnyen elviselhető kórképet? JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
Megállítani nem sikerült az időt, legfeljebb ugrani benne: szombat reggel máris a Káva Színház és a MU Üzletében találom magam. HORVÁTH VERONIKA ÍRÁSA.
A színház egyik legfontosabb belpolitikai kérdése mostanság kétségkívül az, hogy miként lehetne ennek a jelenkori mediális viszonyok közt archaikusnak számító közegnek megnyerni a fiatal közönséget. A színházi előadások népszerűsítése azonban leginkább célja és nem témája szokott lenni a színházpedagógiai foglalkozásoknak. KRICSFALUSI BEATRIX ÍRÁSA.