A Puskás Tamás vezette Centrál Színházban bemutatták az évad egyik legjobb és legfontosabb előadását – mondom, miközben még az évad felénél sem tartunk. Chapeau. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Most, hogy eltelt tíz év a Gólem Színház Lefitymálva című bemutatója óta, már megállapíthatjuk, hogy az évtized legjobb darabindító jelenetét írta Vinnai András, rendezte Borgula András. STUBER ANDREA KRITIKÁJA.
A Dunapest idén harmadszor tudatosította Budapest lakóiban, hogy a város közepén ott folyik a Duna. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
Egy Martha és egy George biztosan kell hozzá, mármint Edward Albee Nem félünk a farkastól című darabjához, és persze nem árt egy Honey és Nick sem, a fiatal untermann-pár. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Nekem sok kell a színházban a nevetéshez, több, mint egy normális nézőnek – tán mert civilben nagyon is röhögős vagyok. Szóval amin más a térdét csapkodva kacag, azon én többnyire nem is mosolygok. Mert rendszerint mást látok, mint a többiek. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Mesebeli romantika, bájos humor és sok önirónia: a Liza, a rókatündér újszerű hang a magyar filmben, miközben sok megoldása már ismerős lehet az átlagnézőnek is a világ mozgóképes terméséből. Mindemellett kellemesen elszórakoztat a maga másfél órájában. HAJNAL MÁRTON KRITIKÁJA.
A kutya esete az éjszakában azért különös, mert az előadás nemcsak, hogy minden előzetes várakozást felülmúl, de annál is nagyságrendekkel jobb, mint amilyennek első ránézésre, a friss élmény hatása alatt tűnik. LÉNÁRT ÁDÁM KRITIKÁJA.