A k2 Színház csapata – sokáig úgy tűnt – két ujjal csippentve nyúlt a témához, „mintha” dokumentarista igénnyel, és nagy színészi kísérletező kedvvel. PROICS LILLA ÍRÁSA.
Harminc-harmincöt esztendeje a magyar színház gyakran interpretált olyan drámaszövegeket, amelyekből „a sorok közül” kellett kihallani a jelentést. Manapság számos előadás az aktuális valóság unalomig ismételt szövegeivel, nyelvhasználatával él – és jó, ha van mögötte valami. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Nagyjából hatvan éve evidens – vagyis színházi közhely –, hogy Csehov minden időben kortárs szerző. Azóta minden nemzedék rácsodálkozik erre, ebből szoktak jó előadások születni. A k2 Színházon a rácsodálkozás sora. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Két nappal a Manna-MASZK koprodukciós Projekt_LULU című előadás bemutatója előtt a hímsoviniszta kétharmaddal bíró magyar parlament megint ködösített egyet az isztambuli egyezmény kapcsán a nők bántalmazásával kapcsolatban. Aztán „nemzeti szajhaversenyt” futtatott egy újságíró. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
„Figyelmeztetjük nézőinket, hogy semmi közünk a színre kerülő előadáshoz” – írja a Züfec színlapja. Jól van, persze, nekem sincs. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
A 2010-ben alakult k2 színházi formáció nevét, ha nagyon akarom, így is olvashatom: k(aposvár) a négyzeten. Ha nagyon akarom, új gyökvonásukat, a lecsupaszított Brecht-„újramesélést” nem pusztán jó, hanem elsőrangú előadásnak is nézhetem. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Száz éve született Weiner Leó Csongor és Tündéje. A centenáriumon a Tavaszi Fesztivál nagyszabású összművészeti alkotással kívánt tisztelegni a kísérőzene értékei és szerzője emléke előtt. CSENGERY KRISTÓF ÍRÁSA.