Rozs Tamás

SÁNDOR VAGYOK ÉN IS
Fábián Péter: Barguzin – lehullt csillag fénye / Ciróka Bábszínház, Kecskemét

Történelmet ír a kecskeméti Ciróka: az egyik legfontosabb vidéki bábszínház legújabb kori, úgy két évtizede tartó történetének első, teljesen felnőtteknek szóló előadása eljátszik a gondolattal, hogy mi lett volna, ha. És közben azt is megtanuljuk, hogy magyarnak lenni a legjobb dolog a világon. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez

ÁLLANDÓSULT BIZONYTALANSÁG
Interjú Pál Andrással

Aznap beszélgettünk, amikor leálltak a színházak. A Radnóti társulata szinte egész nap próbált, hamarosan bemutatták volna a Don Carlost. A próbaszünetre már sejteni lehetett, hogy mi várható. Pál Andrást arról kérdeztem, hogyan lehet koncentrálni a szinte naponta változó körülmények között. VLASICS SAROLTA INTERJÚJA.

Tovább a cikkhez

MINTHA ÜLNÉL ÉS FIGYELNÉL
Kezdhetek folytatódni – Petri György-est / Radnóti Miklós Színház

Akik emlékeznek az Egyetemi Színpad estjeire, ahol Mensáros és Berek Kati mondott verseket, Jancsó Adrienne szavalt balladákat, vagy épp Latinovits térdelt le hirtelen indulatában a meghökkent közönség előtt, s azok is, akik életük részének tudják Jordán Tamás József Attiláját, azt érzik néha: „a legenda oda”. De nem így van. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez

NEM LEHETEK ÖNMAGAM NÉZŐJE
Beszélgetés Mészáros Sárával

Pécsett kezdett, Egerben vált ismert színésszé. A jelenleg kaposvári színésznő főszereplésével a közelmúltban mutatták be Háy János A halottember című előadását a Szkéné, az Ördögkatlan Produkció és a Nézőművészeti Kft produkciójában. Mészáros Sárát kérdeztük a szerepről, színházról, a váltások nehézségéről. MARTON ÉVA INTERJÚJA.

Tovább a cikkhez

KÖRHINTA NÉGYSZÖGE
Háy János: A halottember / Az Ördögkatlan, a Szkéné Színház és a Nézőművészeti Kft. közös produkciója (Szkéné)

Sodró lélekrajzú, vérfoltos lírájú drámai önvallomás jelenik meg hibátlan mértanú, mély empátiájú előadásban. Ráérző, továbbgondoló, sokrétű rendezés, ihletett színjátszás ad formát a megrázó majdnem-monológnak. A kettő, szöveg és megjelenítés mégis egymás özvegye. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez