Kellenek az őrültek. (Nem baj, ha nem szentek.) Kellenek a mániákusok. (És nem baj, ha nem mono a jelzőjük.) És egy olyan régióban, mint az Észak- meg a Közép-Alföld, különösen kellenek. PAPP TÍMEA ÍRÁSA.
Olyan ez a Toldi, mintha egy bazilika oltáránál szerzetesi ruhába bújt ministránsok betlehemest játszanának, csakhogy a kis Jézuska helyett a bongyor hajú Miklós születne meg, mint megváltó hős. KRÁLL CSABA KRITIKÁJA.
Budapest első élményszínháza, multifunkciós ház, XXI. századi épületegyüttes, a jövő kulturális öröksége – ezek a lelkesült jelzők váltogatják egymást a XIII. kerület új kultúrháza, a Radnóti Miklós Művelődési Központ, azaz RaM kapcsán. HAMVAY PÉTER ÍRÁSA.
Nem csak a színházi és táncszakmát ugrasztotta egymásnak a VI. kategória új finanszírozási modellje, de a táncos szcénán belül is nőtt a feszültség a függetlenek és az állami/önkormányzati fenntartású társulatok között. KRÁLL CSABA RIPORTJA.
Átalakítják a VI. kategóriába sorolt függetlenek finanszírozását: a táncosoknak több, a színházaknak kevesebb jut ezután. A kuratóriumot is átfésülték, eddig négyen repültek. A válaszokból kiderül: a minisztériumban nem mindig vannak tisztában azzal, kit is kérnek fel kurátornak. NAGY GERGELY MIKLÓS RIPORTJA.
Ezt a kérdést teszi fel az előadásra vonatkozóan a biztonsági kordonok mögül színpadra érkező Claude Bukowski, a hajléktalan férfi, aki cigit és pénzt lejmol a közönségtől. Voltaképp igaza van, a hatvanas évek kultmusicaljét akár a hippikorszak nagy passiójának is tekinthetjük. KELEMEN ORSOLYA KRITIKÁJA.
A magát „non verbális MAGYAR érték”-ként, „új magyar hungaricum”-ként, „közönségbarát produktum”-ként meghatározó üzleti vállalkozás, az ExperiDance, a Művészetek Palotájában mutatta be legújabb produkcióját, a Boldogság 69:09-et. SZOBOSZLAI ANNAMÁRIA KRITIKÁJA.
Jó lenne örülni, egyszerűen csak örülni annak, hogy harminc éves lett a Győri Balett. Egy jubileumot azonban éppen az emel ki a szokványos évadok sorából, ha az ünnepre készült bemutató egyszerre világítja meg a társulat múltját és jelenét, sőt talán a jövőjét is. FUCHS LÍVIA KRITIKÁJA.
Az Experidance rendkívül populáris műfaja a „néptánc-show”, melynek a magyar táncvilág széles palettáján való elhelyezése zavarba ejtő szakmai kérdés. VIDA VIRÁG KRITIKÁJA.
Az ExperiDance üzleti vállalkozás, s vállaltan a széles tömegek számára szóló produkció. Az Ezeregyév című darab pedig a magyar történelem „feljegyzésre érdemes pillanatait” tárja elénk. MESTYÁN ÁDÁM ÍRÁSA.