Elvileg minden együtt van a Joy-ban, amitől hamisítatlan David O. Russell-film lehetne, ehhez képest úgy fest, mintha egy epigon készítette volna, aki látott ugyan már pár mozit a rendezőtől, csak a lelküket nem tudta megragadni. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
A hollywoodi romkom rendezők Návai Anikója megint igazi csillagokkal forgatott – a végeredmény azonban most se lett több 121 perc arcoskodásnál. Íme a film, amiből ha kivonjuk a főszereplő duót és a viszonylagos szakértelmet, alig kapunk többet egy Sas Tamás-vígjátéknál. KOVÁCS GELLÉRT KRIKITÁJA.
Gengsztervígjátékot bő évtizede nem rendeztek Amerikában, jót meg ki tudja mióta. Talán csak De Niro emlékszik rá: ő már a Csak egy kis pánikban is flottul karikírozta saját klánfőnök-alakításait. A Vérmesékben most szórakoztatóan ismétel és a Nagymenőkre is visszakacsint. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
Hiába a sztárok garmadája meg az emberséges, alig másfél órányi játékidő, a recenzens mégsem képes elrebegni az igent a legújabb esküvős vígjáték láttán. LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA.
Kinevetni a legsúlyosabb lelki nyűgjeinket – többek között erre csábít David O. Russell bipoláris randifilmje. A felváltva vicces és szívfacsaró Napos oldal alighanem az egyik legjobb amerikai mozi tavalyról. NAGY V. GERGŐ KRITIKÁJA.