Január 21-én az Erkel Színházban rendezték Renée Fleming immár második budapesti ária- és dalestjét, amelyet napjaink egyik legkiválóbb dal-zongoristája, Hartmut Höll társaságában adott. MALINA JÁNOS KRITIKÁJA.
Megfordult Puccinitől Massenet-ig az operairodalom legkülönfélébb stílusterületein. Aki olyan idiomatikus Cavaradossi és Werther, mint ő, az joggal érezheti indokolatlannak, ha skatulyába próbálják beleerőszakolni. CSENGERY KRISTÓF ÍRÁSA.
Ez a három nő mindenkit leénekel a színpadról – legfőképp egymást. Ariadné Renée Fleming, Zerbinetta Jane Archibald, a Zeneszerző Sophie Koch. Ariadné Naxosban a Baden-badeni Fesztiválon, 2012-ben. CSENGERY KRISTÓF DVD-RECENZIÓJA.
Mint előadói zsánerének, önéletrajzi kötetének is ugyanazok a jellemzői: jó ízlés, természetesnek ható báj, arányérzék, elfogulatlanság, elegancia. Plusz némi gyakorlatias racionalizmus, elegyítve nem kevés öniróniával. Hogy mindez erősen tanult, kevéssé zavarja az olvasót. CSONT ANDRÁS CIKKE.
Az opera fellegvárai – ez volt a címe gyermekkorunk egyik kedvenc könyvének, amely a dalszínházi erődítmények közé a Metropolitant is méltán odasorolta. A MET pozíciója ma még biztosabb, s éppen nem hasonlítható a Verdi operájában többször is gazdát cserélő Castellor várához. LÁSZLÓ FERENC CIKKE.