Kántor Péter születésnapi képes-verses-könyve elsöpörte a recenzens illusztrált kötetekről alkotott előítéleteit. SZÜTS MIKLÓS ÍRÁSA.
A Magyar Nemzeti Galéria 1800 utáni gyűjteményének rejtett zugában három kortárs alkotó kínál frissítő szellemi kalandot a múltban andalgó látogatónak Rembrandt önarcképei ürügyén. Mindössze hat munka, plusz egy aprócska Rembradt-rézkarc néz egymással farkasszemet a 19. századi festészet remekei közé ékelődő intim térben, a szó szerint „szürke zóna” utóképétől mégis nehéz szabadulni. ZÖLDI ANNA ÍRÁSA.
Ki volt Peter Bruegel? Moralista vagy fatalista? Optimista vagy cinikus? Humorista vagy filozófus? Népies vagy intellektuális? Humanista vagy mizantróp? Lokális vagy globális gondolkodó? BORDÁCS ANDREA ELEMZÉSE.
Azok a művészetkedvelők, akik számára a polgár, polgári szó értékkel bír, mindig is kivételes becsben tartották a XVII. századi holland festészetet. Most egy csodálatos kiállításon találkozhatunk vele Budapesten; néhány olyan képpel is, amelynek itthoni viszontlátása szinte hihetetlen szenzáció. RADNÓTI SÁNDOR ÍRÁSA.
Az egyműves kamarakiállítás olyan, mint a belga praliné: ha „ennyi pénzért ilyen keveset” adnak, akkor minden ízt ki kell élvezni. Erényt csinál a szükségből: jobban kell figyelnie az óriástárlatok káprázataira szocializált nézőnek. RÉNYI ANDRÁS ELEMZÉSE.
A budapesti LOW fesztivál keretében mindössze egyetlen előadásban láthattuk a rotterdami Schouwburg alig néhány hetes, Peter Greenaway fémjelezte bemutatóját. RÉNYI ANDRÁS KRITIKÁJA.