Egy fiatal idealista Brüsszelbe futkos, hogy egész Nyugat-Európát az ország ellen hangolja. Vajon sikerrel járhat-e lendülete akkor, amikor ellenfele az öregedő despota, aki körül komoly talpnyalósereg liheg a koncért? JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
2008 óta a Nemzeti Színház tagja; miközben az épület ugyanaz, benne már minden másképpen és másról szól. Hogyan lehet megőrizni a pályán az induláskor kapott muníciót, többek között erről beszél Nagy Mari, a Nemzeti Színház művésze. VLASICS SAROLTA INTERJÚJA.
A Radnóti Színház az évad harmadik bemutatóját már nem tudta megtartani a járványhelyzet miatt, de a Don Carlos rendezője, Nagy Péter István bizakodó a folytatást illetően. Online próbákról, generációs konfliktusokról és a hatalom önkényéről beszélgettünk. JÁSZAY TAMÁS INTERJÚJA.
Aznap beszélgettünk, amikor leálltak a színházak. A Radnóti társulata szinte egész nap próbált, hamarosan bemutatták volna a Don Carlost. A próbaszünetre már sejteni lehetett, hogy mi várható. Pál Andrást arról kérdeztem, hogyan lehet koncentrálni a szinte naponta változó körülmények között. VLASICS SAROLTA INTERJÚJA.
A Bálint András helyét átvevő Kováts Adél egyszerre ígérte a hagyományok megtartását és a megújulást, a „vérfrissítést”, pályázatában nyilván szándékosan használta a „megőrizve meghaladni” kifejezést. PETHŐ TIBOR ÍRÁSA.
Egy házibuli után meztelen képek kerülnek ki az internetre az egyik lányról, amely képeket aztán a rendőrök megtalálnak a helyi vízilabdacsapat telefonján is. Nem a cyberbullyingról szól a Gina, ez csak történik benne. GERGICS ENIKŐ ÍRÁSA.
Ez a szegény Ruzante, akit igazából Angelo Beolcónak hívtak, nagyon megszívta, hogy hetven évvel később megszületett William Shakespeare, százhússzal később pedig Moliére. Így járt. És akkor Goldoniról még nem is szóltunk. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Vannak igazságok, amelyekkel nem akarunk szembesülni. Saját felelősségünk, a befolyásolhatóságunk, minden, amiért hibáztathatók vagyunk… Szeretnénk ezeket elfelejteni, de a színház nem engedi: arcunkba vágja az igazságot. BÁLINT ZSÓFIA ÖSSZEFOGLALÓJA.
Úgy látszik, megvan a megállapodás a főváros és a kormány között a színházak felosztásáról (aka megmentés). De mert erről csak halvány sejtéseket lehet olvasni a nyilvánosságban (mintha ugyan nem rólunk lenne szó), muszáj szólni a helyzetről és a következményekről. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA.
A vágy című előadás Alföldi Róbert rendezésében nem a szexről szól – bár minden jel erre mutat. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
Konvencionális színház, konvencionális dramaturgiával. Ez általában vagy nagyon unalmas, vagy részleteiben lenyűgöző. Jelen esetben inkább az utóbbi. MUNTAG VINCE KRITIKÁJA.
A Radnóti Színház 10 című Székely Csaba-ősbemutatóját három díjjal ismerték el a színikritikusok: a legjobb új magyar dráma, a legjobb előadás és a legjobb zene kategóriában. A produkció rendezőjét, Sebestyén Abát kérdeztük – amikor még nem ismertük a kritikusok szavazásának eredményét. STUBER ANDREA INTERJÚJA.
Hat előadást rendezett, a Megfigyelőkkel másodszor kerül a jelöltek közé a Színikritikusok Díján, a legjobb független előadás kategóriájában. Kelemen Kristóf rendezővel hiúságról, szakmai díjakról, valamint a kőszínházi függetlenségről beszélgettünk. PUSKÁS PANNI INTERJÚJA.
Shylock megformálásáért jelölik a legjobb férfi alakítás díjára a színikritikusok, de bőven lehetne folytatni a főszerepek sorát a közelmúltból: Versinyin, Woyzeck, Turai, Zygmunt (A mi osztályunk), Vizy, Szvidrigajlov… És mindjárt jön George – Nem félünk a farkastól. CSÁKI JUDIT INTERJÚJA.
„Összement a mosásban”, jutott eszembe talán már ott, a zsöllyében ülve. De hogy a Radnóti színpadára gondoltam-e, vagy Ken Kesey darabjára, esetleg az előadásra, a Zsótér Sándor rendezte Kakukkfészekre, akkor még nemigen tudtam. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.