Idén a Nyílt Fórum és a POSZT egyaránt jubilált: előbbit huszonötödször, utóbbit tizedszer rendezték meg. MARKÓ RÓBERT ÍRÁSA.
Lelkitakarítás-dráma, különös zenés gyászdarab, amely lehetne akár könnyed, szentimentális párkapcsolati Broadway-show is, ha Póka Angéla hangja nem parancsolná le mindenről a púdert, és Szabó Győző nem volna ennyire tehetséges bohóc. SISSO KRITIKÁJA.
Szorongunk a szúnyogok lepte szobában, ahol a színészek nem színészként vannak jelen (és mégis), nem szerepet játszanak (és mégis), nincs darab (mégis van) és nincs előadás (mégis van). Valós időben zajlik a modellált élet-játék, melynek hajtóereje a történet utáni vágy. MIKLÓS MELÁNIA ÍRÁSA.
Komoly kellemetlenség, ha nincsen a lakásban fűtés vagy víz, a szomszédok hangosak, a közös képviselő pedig nem segítőkész. Így szinte létezni sem lehet. Akkor is ez a helyzet, ha nagy erkélyes, panorámás lakásban lakunk New Yorkban. És a tetejében még válság is van. KELEMEN ORSOLYA ÍRÁSA.
A Guppi „hazatért” a POSZT-ra: 2009-ben itt találkozhatott vele először a magyar közönség, felolvasószínházi formában. Azóta két előadásban is színre került: a Centrál Színházban Kiss Csaba, az Aranytízben Szikora János rendezte – utóbbit láthattuk az idei OFF-Programban. MARKÓ RÓBERT ÍRÁSA.
Az előadás vájtfülű és elit közönségnek szólt; a nézők nagyjából kilencen voltak, a fellépők heten, ráadásul maguk is megosztottan, minthogy az előadás egyszerre volt felolvasószínház, képzőművészeti performance és kortárs zenei koncert. Csak úgy kapkodtam a fejem… MILBACHER RÓBERT ÍRÁSA.
Remek ötletnek tartottam, hogy egy mozdulat-játék fő játéktere, sőt főszereplője a budi legyen. Végre valami radikális mellékhelyiségbe rendelés, ráadásul brazil kávéházi zenére. Jó szórakozás – se többet, se kevesebbet nem akar. SISSO ÍRÁSA.
A színész-osztályok felvételiztető tanárainak fel van adva a lecke. A kiválasztás során nem pusztán kirobbanó tehetségeket kell keresniük, hanem – mivel az osztályok mini-társulatként működnek – számos egyéb tényezőre is figyelniük kell. KELEMEN ORSOLYA ÍRÁSA.
Nemigen óvatoskodik a nyíregyházi színház Radnóti-estje. A félhomályos színpadra megérkezik Fellinger Domonkos (magát a költőt játssza), és belekezd a Hetedik eclogába. Interpretációja tiszta, hiteles, sűrű. Szinte fokozhatatlan magasság/mélység. MARKÓ RÓBERT ÍRÁSA.
Hányan vannak-vagyunk Liverpooltól Timbuktuig, akik szeretnének Mrs. Shirley Bradshaw-ból újra Miss Shirley Valentine-ok lenni? Jó, ha nem is egy életre, de legalább néhány pillanatra. PAPP TÍMEA ÍRÁSA.
Termékeny kettősség feszül egymásnak Rusznyák Gábor Oidipusz-rendezésében: a Fosse-átirat nyelvi és képi egyszerűségre törekvő stílusban mítosztalanítja a (bűnügyi) tragédiát, amihez egy szertartás-színházi elemekből építkező komplex formavilág társul. Az összhatás lenyűgöző. MIKLÓS MELÁNIA ÍRÁSA.
A produkció az, aminek hirdetik: koncertshow. A Queen-számok másfél órán át tempósan követik egymást, a néző meg jól érzi magát. PAPP TÍMEA ÍRÁSA.
A POSZT zenés ajándékkosara a kaposvári színészekből, hallgatókból és budapesti kollégáikból álló kórus és a Mohácsi János színdarabok komponistáiból, zenészeiből álló rezes-húzós-ütős banda koncertje volt a Dóm előtt. Sajátosan nemzeti színű, fanyar és vidám előadás. SISSO ÍRÁSA.
Vajdai Vilmos brandet csinált a TÁP Színház produkcióiból. A társulat üzemkész termékei úgy működnek, mint a felhúzhatós játékok, melyeket felveszünk, leteszünk, beállítunk – a szerkezet beindul, a márkahű nézők pedig azt kapják, amit megszoktak. RÁDAI ANDREA ÍRÁSA.
Van egy oldal a neten, ahol szőrös kapucni alatt ismeretlen ismerős arcok gyülekeznek, szájukban hallal (te választhatod meg a színét!). A KGP-hez fűződő projekt után nyomozva annyi derült ki, hogy némelyikük olykor táncra is kap. A POSZT-on például a Széchenyi téren. SZOBOSZLAI ANNAMÁRIA ÍRÁSA.