Mit tehet a kisember, ha minden törekvése, hogy a belső békéjét megőrizze, kudarcba fullad, mert a világban történő rémségek betörnek az ajtón? Ugye senki sem gondolná, hogy egy kedves betlehemes pásztorjáték erről is szólhat? OROSZLÁN ANIKÓ ÍRÁSA.
Piti Emőke
MI LETT VOLNA, HA
ACHTUNG, ACHTUNG! Brecht: Kurázsi és gyerekei / Narratíva
„Na, most kell nagyon vigyázni”, ez jutott eszembe, amikor még el sem kezdődött a Kurázsi és gyerekei című előadás a Radnóti Tesla Laborban. A Narratíva nevű új független csapat első premierjére olyan közönség gyűlt össze, mintha az egész városban elmaradt volna minden előadás. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
MEGSZÓLÍTANAK Petőfi Sándor: Az apostol / k2 Színház
Hárman, nemzeti színben – piros, fehér, zöld melegítőfelsőkbe bújva, csak úgy edzőcipősen – egy osztályterem falhoz tolt padjai között, megpróbálkoznak a lehetetlennel. És mit ad isten, sikerül. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
FÉLELEMTABLÓK Bertolt Brecht: Rettegés és ínség a Harmadik Birodalomban / Stúdió K Színház, k2 Színház
Hányféleképpen lehet félni? Hogyan telik meg, szinte észre észrevétlen, a hétköznapi élet minden szegmense rettegéssel, hogyan determinál minden cselekvést az ínség? Miként alakul át a normális emberi létmód reményvesztett, állati szűköléssé? DARIDA VERONIKA KRITIKÁJA.
REM Znajkay Zsófia: Az ölében én / TÁP Színház – Mu Színház
Ritkán gondolunk arra egy fárasztó nap utáni lefekvéskor vagy a reggeli kávénk mellett, hogy aludni milyen ijesztő dolog. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
KÖZEL S TÁVOL k2 Színház: Cájtstükk avagy a bizonytalanok / Átrium Film-Színház
Ilyet még úgysem csináltunk, de sebaj, mert még ők sem. Jogunkban áll bizonytalannak lenni, de azért van néhány dolog, amiben egészen biztosak vagyunk. CSÁKI JUDIT ÉS JÁSZAY TAMÁS NÉGYKEZESE.
ÖLD MEG A KÉK MÁGUST Át az ingoványon / k2 Színház – Jurányi Ház
Színpadi fantasy kilenc játékosra, kardokra, északi fényre, csillagösvényre. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
EGYSZERŰ TÖRTÉNET KUTYÁVAL Kárpáti-Fábián-Benkó: Dongó / k2 Színház, Trafó
A k2 Színház csapata – sokáig úgy tűnt – két ujjal csippentve nyúlt a témához, „mintha” dokumentarista igénnyel, és nagy színészi kísérletező kedvvel. PROICS LILLA ÍRÁSA.
IDŐ VAN! 25. THEALTER, Szeged / 7-8-9. nap
A 25. THEALTER utolsó három napjában sem hagy alá a pörgés, premier és tréningbemutatók mellett olyan előadásokat tartogat a zárás, amelyek joggal válnak azonnal közönségkedvencekké, a fesztivál következő kiadásáig kitartó színházi élményeket és energiát adva. KOVÁCS BEA BESZÁMOLÓJA.
TENG ÉS LENG Csehov: Apátlanok (Platonov) / k2 Színház, Orlai Produkció, Hátsókapu
Nagyjából hatvan éve evidens – vagyis színházi közhely –, hogy Csehov minden időben kortárs szerző. Azóta minden nemzedék rácsodálkozik erre, ebből szoktak jó előadások születni. A k2 Színházon a rácsodálkozás sora. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
HOVÁ LETT AZ OROSZLÁN? Csoportkép oroszlán nélkül (természetes fényben) / Táp Színház, Trafó
Miközben az előadást néztem, eszembe jutott Poussin viharos tájképe, ami Pyramus és Thisbe történetét ábrázolja, és az, hogy valószínűleg ott se rohangálnának fel-alá az emberek, ha hiányozna róla az oroszlán. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
EGY FECSKE NEM, DE MI VAN, HA IGEN? k2 Színház: Züfec / Szkéné
„Figyelmeztetjük nézőinket, hogy semmi közünk a színre kerülő előadáshoz” – írja a Züfec színlapja. Jól van, persze, nekem sincs. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
A VÍG ÖZVEGY ESETE A BÓVLIVAL Lőrinczy Attila: Könnyű préda / Városmajori Szabadtéri Színpad
Habkönnyű nyári bohóság? Ugyan. Halotti tor, szappanopera-dialógusokkal. Van azért társadalomkritika is, miért ne lenne? KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.